Odreći se svega uz naklon
Lemondani és fejet hajtani
Jednoj duboko povređenoj ženi
Egy sértett asszony oldalán, aki
Koja večito razmišlja i radi
Azon tűnődik és munkál örökkön,
Na tome, da me sve više mrcvari;
Hogy ostorozzon jobban, hogy gyötörjön;
Koja za svako dobro tvrdi, greh je,
Ki minden jóra rásüti, hogy vétek,
I boji se mene kao i ja nje;
Ki fél s nem ért, kit félek s nem értek;
Kraj jedne žene, koja drugo – više –
Egy nő mellett, ki másra vágyik – többre –
Želi a radost nikad ne udiše
S nincs tehetsége semmi az örömre,
Ali od prava na bol ne odstupa
S a fájdalom jogából mit sem enged,
I zadaje bol kad je mori tuga;
S fájdít, ha fáj, és szenvedtet, ha szenved;
Koja moju pravdu ne prihvata
Ki igazamat sosem látta be,
Jer mojoj pravdi svoju suprotstavlja,
Mert igazát szegezte ellene,
Dok zbog neosnovanih optužbi
Míg védhetetlen vádjai alatt
I samu Istinu ne zamrzih;
Meggyűlöltem magát az Igazat;
Kraj žene, kojoj postah krvnik,
Egy nő mellett, kinek hóhéra lettem,
Koja mene i koju ja uništih,
Ki tönkretett, kit én is tönkretettem,
Sad jedno drugo žalimo i morimo
S most úgy sajnáljuk és emésztjük egymást,
Kao da u sebi užareni prekor nosimo;
Mint élő bűnjelt, izzó szemrehányást;
Kraj žene, koju bi iznad svega
Egy nő mellett, kit mindenekfelett
Mrzeti trebao, a ipak je ljubim
Gyűlölhetnék és mégis szeretek,
Jer zbog žudnje moj ponos sagori
S a vágy, amelyen büszkeségem ég el,
Bolnim vezovima mi pakosti
Úgy hozzáláncol sajgó kötelével,
I nad mojim snovima vlada;
Hogy álmomban sem szabadulhatok;
Sa njom, s kojom živeti ne mogu
Mellette, kivel élni nem tudok,
Ali bez koje gubim tlo pod nogama;
De aki nélkül elvesznék azonnal;
Koja svešću krivice i jezom kažnjava
Ki bűntudattal büntet és iszonnyal,
Jer pred mojim očima zna nesati;
Mert szemem láttán pusztul el miattam;
Kojoj što sam imao rastrošno dao
Kinek, amim volt, tékozolva adtam,
i koja plačući tvrdi da je samo
Most mégis rág, és sírva szegezi le,
Uboga prosjakinja postala;
Hogy koldus lett, hogy nincsen semmije;
Koju sam ja i koja je mene pljačkala,
Aki kifosztott, és akit kifosztok,
S kojom je svaki dan posebna patnja,
Kivel napjaim külön kicsi poklok,
Al’ kraj nje u retkim trenucima mira
De aki mellett egy-egy ritka percben
K beskonačnosti, besmrtnosti se hita;
Haláltalanná, teljessé növekszem;
Kraj nje, koja – mada s njom se propada –
Mellette, ki – bár félem és gyalázom –
Na tom svetu mi je jedino ravna,
Egyedül méltó hozzám a világon,
Kraj nje udisati isti zrak:
Mellette élni, egy fedél alatt:
To je sada ulog i zadatak.
Ez most a tét és ez a feladat.