“mnoštvo šarenih ata

„sok tarka, szép lova

par minuta juri, ali varka je njihova

pár percig fut, ám hona tétova

domovina: kolebljivo, polako potone.”

világ: habozva, lassan elmerül.”

(Rajner Marija Rilke: Vrteška,

(Rainer Maria Rilke, A körhinta,

vlastiti prevod)

Szabó Ede fordítása)

I nije ni vrteška,

Nem is körhinta,

to je pravi karusel:

igazi caroussel ez:

naj prema Rilkeu.

a lehető legrilkeibb.

U dubini karuce sa ogledalima četvero sedimo,

Négyen ülünk egy tükrös hintó mélyén,

mi, ded i baka, smeškamo se,

mi, nagyszülők, mosolygunk,

po koji dečak – kat-kad –

egy-egy gyerek – olykor –

veselo krikne.

nagy vígan felvisít.

Na taktove bečkog valcera

Bécsi keringő ütemére

vrtimo se okolo-naokolo,

forgunk csak körbe-körbe,

vreme staru ploču

a régi lemezt az idő

već je dobrano namučio.

már jócskán meggyötörte.

Na čuvarima pogled rado bi zadržala,

A tekintetem elidőzne őreinken,

na tri stroga anđela iz Biblije

a három, szigorú, harsonás,

sa trubama u belo-zlatnim odelima,

fehér-arany ruhás, bibliás angyalon,

ali skrenem sa njih podozrivo

de rám tör valami félelem,

jer me nekakav strah obuzima.

s így róluk gyáván elkapom.

Zalud sve, ako matori anđela vide,

Hiába, a vének, hogyha angyalt látnak,

makar je naslikana, makar je iz drveta,

legyen bár festett, legyen bár fából,

teško se mogu osvestiti

nehezen tudnak felocsúdni

iz zebnje dana Gneva.

a dies irae-riadásból.

Iako sjaj sunca za nas je dečji smeh –

Bár napfényünk a gyerekkacagás –

naš svet je: već prolazan svet.

a mi világunk: már tétova világ.