Draga Otilijo, mogla bi i prikladniji

Drága Ottilia, választhattál volna

termin izabrati za preminuće,

alkalmasabb időpontot az elmúlásra,

recimo sredinu maja, kad priroda divlje

május közepét, mondjuk, mikor vadul virágzik,

cveta, buja – kao rak:

burjánzik a természet – mint a rák:

psi prcaju, prepelice ležu, pa i zlatna vuga.

a kutyák ekecselnek, költ a fürj, meg a sárgarigó.

Pesnik sad pesmu piše jer ne može

A költő az most költ, mert a halálszerűség

smrću izazvan nadahnut tren propustiti.

ihletett pillanatát nem mulaszthatja el.

Stručno kopanje groba: to mu je zanat.

Szakszerű sírásás: ez a mestersége.

Pesnik: mašina koja zaustavlja tren.

A költő: pillanatmegállító gép.

O tebi je televizija dobar film napravila.

Szép filmet csinált rólad a televízió.

Šteta što ti – razumljivo – nisi mogla videti.

Kár, hogy te – értelemszerűen – már nem láthattad.

Smanjujemo se, smanjujemo, Otilija,

Fogyunk, fogyatkozunk, Ottilia,

svet oko nas se menja.

cserélődik ki körülöttünk a világ.

Zatvaramo se u sebe. Mesto našeg

Zárulunk be magunkba. Leginkább a temető

društvenog života je uglavnom groblje

társaséletünk alkalmas színhelye

(zatim krčma) gde sve više

(utána kocsma), ahol az egyre

učmali, slabunjavi ili pak ugojeni

penészesebb, ványadtabb, vagy éppenséggel elhájasodott

još živa bića pored pive i/ili vodke

túlélők, sör és/vagy vodka mellett

preživljavaju i jedan drugog dijagnosticiraju.

túlélnek, és diagnosztizálják egymást.

U tom smislu, ko će biti sledeći.

Abból a szempontból, hogy ki lesz a következő.

Neka ti je laka zemlja. Ne vaskrsavamo.

Nyugodjál békében. Nem támadunk fel.

Mada? Vrag zna. Veliko je pitanje

Habár? A fene tudja. A nagy kérdés

sa koliko godina.

az, hogy hány évesen.

***

Bila si lepa (na svoj način),

* * *

s tim nisam bog zna šta rekao,

svako samo na svoj način zna

Szép voltál (a magad módján),

biti lep. Ti već

ezzel, persze, nem mondtam sokat,

tako kako više nisi.

mindenki csak a maga módján tud

Nas tvoje zapovedno nepostojanje gleda.

szép lenni. Te most már:

Ti si živela.

úgy, ahogyan nem vagy.

***

Parancsoló nem-léted visszanéz ránk.

Oti, reci, čemu vodi to grgotanje

Te éltél.

u grobu? Smešno je, ponižava.

Pošto smo društveni leševi, društvo će nas sahraniti.

* * *

Toliko i nama duguje „društvo“.

Tu smo mi stvorili slobodu i bedu.

Mondd, Oti, mondd, mire jó ez a síron

(Preciznije: ovu zadnju samo smo otkrivanjem činjenica

túli gargarizálás? Nevetséges, megalázó.

i političkim radom nedvosmisleno izrazili.)

Közhullák lévén, minket a köz temet el.

Pa dobro, od mene toliko dosta.

Ennyivel tartozik is nekünk a „köz”.

Obožavao sam te, hteo sam te prolazno i ženiti,

Mi teremtettünk itt szabadságot és nyomort.

ti si me odgovorila. Već tad si pametnija bila,

(Pontosabban: az utóbbit csak explicitté tettük

ali ja i tad, i tamo s tvojom dopuštenjem

tényfeltáró és politikai munkásságunkkal.)

u ime budućih leševa.

Na jó, belőlem ennyi elég volt.

Imádtalak, futólag feleségül is akartalak venni,

te beszéltél le róla. Több eszed volt már akkor is,

ámde én akkor is, ott is, szíves engedelmeddel

a leendő hullák nevében.