Uvlačim se u krevet. Sklapam oči.

Bebújok az ágyba. Lehunyom a szemem.

Garavim licem mi se smeška veče.

Azt est kormos arca mosolyog rám.

Skroz se zagrnem ćebetom.

Felhúzom állig a takarót.

Spremna sam, čekam te, oče.

Kész vagyok, várlak, édesapám.

Dođi, sedi na moj krevet

Gyere, ülj le az ágyam szélén

Obavij mi ruke,

Vedd két kezedbe kezemet,

Poljubi čelo

Adj egy csókot a homlokomra

I popričajmo malo.

És beszélgessünk egy keveset.

Već deset godina tako pričamo,

Tíz éve már csak így beszélünk,

Bez glasova nemo.

Hangok nélkül és szótlanul.

Ipak ti razumeš tu priču koja

Te mégis érted, amit én mondok,

Kroz moju dušu prelazi smerno.

Ami e lelkemen átvonul.

Dete sam bila kad si otišao,

Amikor elmentél, gyermek voltam,

Nisam još ni u školu išla,

Az iskolába se jártam még,

Maj je bio, hladan, kišni dan

Egy május nap volt, hűvös, esős,

Kad te je smrt sustigla.

Mikor magához vett az ég.

Mene i starijeg brata su odveli od kuće,

Engem bátyámmal elvittek otthonról,

Mama je u dubokom crnilu bila,

Anyuka mély feketébe öltözött,

Uveče jedva čujno je rekla:

Este halványan súgta fülünkbe:

Odselio se tata, prihvatila ga je daljina.

Apuka nagyon messze költözött.

Na sahrani gurnjava nepoznatih

A temetésen emberek tolongtak

A ja sam se uz rođake priljubila.

S én szorongtam a rokonok között.

Tada još nisam znala šta znači:

Akkor még nem tudtam mit jelent:

Odselio se tata, prihvatila ga je daljina.

Apuka nagyon messze költözött.

Ali uveče, kad sam legla,

De este, amikor lefeküdtem,

Sastavila sam nekakvu molitvu:

Pár szót tákoltam össze imámnak:

Gospode, dragi moj Bože,

Uram, édes jó Istenem,

Obezbedi mom ocu blaženu tišinu.

Adj békés nyugalmat az édesapámnak.

Valjda ti je Bog dao mir za što sam

Tán Isten megadta néked a békét,

Još kao dete toliko puta molila,

Amit gyerekszám annyiszor kért,

Ali često sam te uznemiravala.

De én gyakorta zaklattalak.

Jel da se ne ljutiš zbog mojih poziva.

Ugye nem haragszol hívásomért.

Ako povredu mog detinjastog srca

Ha gyermekszívemet bántalom érte,

Nisam se usudila živima ispričati,

Mit nem tudtam élőknek elmondani,

Kod tebe sam našla utočište

Olyan jól esett tehozzád bújni,

Dušu sam mogla olakšati.

És minden fájdalmat kiontani.

Ako je bilo radosti, zanesen, pomaman,

Ha örömöm volt, ujjongó, boldog,

Što se nije moglo rečima uobličiti,

Mit szavakká formálni alig lehet,

Prijalo mi je što sam sve

Olyan édes volt elújságolni

S tobom mogla podeliti.

És mindent megbeszélni veled.

Oče moj, uvek si tako dobar bio,

Apám, Te mindig olyan jó voltál,

Na moje pozive uvek si se odazvao,

Hívó szavamra hozzám leszálltál,

Na mom trnovitom putu u svagdašnjim

Nehéz utakon kísértél engem,

Borbama pored mene si stajao.

Küzdelmeimben mellettem álltál.

Zahvaljujem ti se hiljadu puta.

Köszönöm néked százszor, ezerszer.

Već je kasno, oprostimo se,

De most már búcsúzzunk, késő lett, lám,

Sutra rano ustajem.

És holnap reggel korán kelek fel.

Pa laku noć, oče.

Jó éjszakát hát, édesapám.

Budimpešta, maj 1937.

Budapest, 1937. május