U sablje obučen tulipane,

Kardokba öltözött tulipán,

u tvoju crvenu senku se srušio,

piros árnyékodba zuhantam,

srebrnim talirima svoje patnje

virágok zengő szívdobogásába

u vedro lupanje srca cveća,

gyötrődésem ezüst-pénzeivel,

šumu mojih minuta zapalila;

felgyújtottad perceim erdejét;

iznad džbunova vatre iz dima

füstből faragott madarak

klesane ptice krstare,

kóvályognak a tűz bokrai

krilima od dima

fölött, felhők kerítéseire

na tarabe oblaka slete,

lebbennek füst-szárnyakon,

iz iskre kovane kljunove

szikrából pattintott csőrüket

širom krik otvara, u šumi

sikoly feszíti szét, pernye-koronás

plamtećih minuta dečak sa krunom gara

fiú vergődik lángoló percek

se muči, u crnoj zdeli krv

erdejében, fekete tálban vér

klobuča: krv neprospavanih

bugyborékol: álmatlan éjszakák

noći, otvori sobu tvog pehara,

vére, kelyhed szobáját nyisd ki,

svirepo vreme goni, mene,

kegyetlen idő üldöz, engem,

na dvorištu patnje propinjajućeg

kínok udvarán ágaskodó

suvog stabla, protiv

száraz fát, felfegyverzed

moje ljubavi se naoružavaš,

magad szerelmem ellen,

u sablje se oblačiš, tulipane?

kardokba öltözöl, tulipán?