„Pa, hvala za sve ove godine,

„Hát, köszi mindent, sok évre visszamenőleg,

zdravo, Blatno jezero” – mrmljao u sebi,

szia, Balaton” – mondtam magamban,

i u povratku

s visszaindultamban

sam vetrovku jače prigrnuo.

följebb húztam télikabátomon a cipzárt.

Naletivši na dok, voda zapljusne,

kao da je odgovorila.

A víz megloccsant, mintegy válaszként,

Bila je nedvosmislena.

nekicsapódva a mólónak.

„I ti ćeš mi držati” – odgovorio sam

Nem lehetett félreérteni.

ali na svom putu dalje krenuo.

Dalje.

„Te is fogsz nekem” – feleltem,

de továbbmentem utamon.

Tovább.