I.

I.

Kiši i vani tvoja trava raste,

Eső esik s künn nőnek füveid,

ti najbolji, čiji sam,

te legjobb, akié vagyok

svojim nebeskim kapima me obasipaj,

hullasd rám égi cseppjeid,

tvoja žedna trava sam...

szomjas füved vagyok…

tvoja trava, drvo, sretna životinja,

füved, fád, boldog állatod,

hraniš me, napajaš, poljupcima

növesztesz, itatsz, csókjaid

optočiš obline mojih

átjárják zsenge tagjaim

nežnih udova.

hajlásait.

Kupajući se u tvojoj radosti lepota postala,

Széppé fürösztött örömed,

o uvek me gledaj! ne napuštaj me!

ó nézz rám mindig! el ne hagyj!

nek me tvoja žudnja formira,

vágyaid hadd formáljanak,

majstor si obličja.

formák mestere vagy.

Moja kosa u tvom dahu se giba,

Lehelletedben leng hajam,

od radosti se podrhtava moje srce,

s öröm reszketteti szivem,

ti koji ljubiš i na ljubav navodiš

te szerető, szerettető,

uzmi moje srce...

vedd el szivem…

Ti ko noću pevaš,

Te ki az éjben énekelsz,

kapi su sićušne ševe,

a cseppek csöpp fülemilék,

oglasi li se moje srce? il našu ljubav

szivem szólalt meg? vagy szived

koja je slađa

énekli szét

i lepšeg mirisa od jasmina

szerelmünk, amely édesebb

tvoje srce razglasi,

jázminoknál s illatosabb,

od tvoga nema lepšeg glasa,

kedvesebb hangú nálad nincs,

majstor si pevanja.

ének mestere vagy.

II.

II.

Prihvati me, nek budem tvoja

Fogadj el, hadd legyek tied

kao na čistini šume jeleni

mint erdőn tiszta szarvasok,

koje tvoja divljina travom,

akiket táplál, rejteget

drvećem hrani, skriva,

füvekkel, fákkal vadonod,

u čijim koracima me tvoj ples čara

kiknek léptében táncod lejt

i tvoja lakoća skakuta, leprša,

és könnyűséged száll, szökell,

i njihovim parom punih njuški

s gőzölgő boldog orrukon

diše tvoja sloboda...

szabadságod lehell…

Sloboda, na mom srcu aroma!

Szabadság, illat szivemen!

širok uzdah koji šumu priziva,

erdőt idéző tág lehek,

noću miris pokislog ševarja,

éjjel és ázott lomb szaga,

kiše, vetrovi i oblaci;

esők, szelek és fellegek;

ljubav koja čezne za vama

értetek fájó szerelem

i u mom snu plače, trgne se iz sna,

álmomban is sír, felriad,

kao u daljini sa brda padajući potok

mint messze, hegyről zuhanó,

koji svom bratu odgovara.

testvérnek felelő patak.