Umrla je ta žena koja je lepa bila i koju sam u pesmi celivao

Meghalt az asszony, aki szép volt s akit versben dicsértem én

velim bogme, jadna je umrla.

mondom bizony, meghalt már szegény.

Poput sirotice, otužno nezgrapno

Mint az árva, búsan és sután

je plakala. Samo je plakala i popodne jednog praznika

egyre sírdogált. Csak sírdogált s letért a földi utakról

sa zemaljskog puta zauvek je skrenula.

örökre egy ünnep délután.

Moja je bila a ona me je na grudima kao ružu nosila

Az enyém volt ő s engemet, mint rózsát viselt a kebelén

i jadica sama je ruža bila.

s maga is egy rózsa volt szegény.

Ko shvaća njenu pretešku tugu?

Ki érti meg súlyos bánatát?

U suton jednog kasnoletnjeg dana na livadi je cveće brala

Virágot szedett a réteken egy nyárvégi nap alkonyán

pa zaplakala i ubila se.

aztán sírt és megölte magát.