Beli Bartok

Bartók Béla

Neka nešto i o skladatelju kažemo.

Vidljiv je u lepršavom kaputu na bini

Szóljunk valamit a zeneszerzőről is.

i na ulici kako sa šeširom u ruci

Láthatod szárnyas kabátban a dobogón

u jutarnjim zracima sunca šeta.

s az utcán, amint levett kalappal

Tanak je poput riblje kosti

sétál a reggeli napsütésben.

beo je poput ljiljana

ali kad za klavir sedne u Zmaj se pretvara

Olyan vékony, mint a halszálka

tandrče, plače i koji put laje

olyan fehér, mint egy liliom

da se nebo potamni i zidovi kuća oronu.

de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át

Uopšte nije lik koji bi

csörömpöl, sír és néha ugat

bio sposoban ispred dece stati da bi im

hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.

bukvicu očitao i na poštovanje predaka naučio.

Lice prema nama samo u snu okrene

Egyáltalában nem arra való figura

tek nam svira i nikad ne pita

hogy a gyermekek elé álljon és megtanítsa őket

dal smo u trenutku Velikog amena prisutni.

kesztyűbe dudálni s a szülők iránti tiszteletre.

Granicu dobrog i lošeg svakodnevno prekorači

Csak álmában fordítja felénk az arcát

koji put sa buketom cveća u ruci

csak muzsikál nekünk és sohasem kérdezi,

stiže odande gde se gasi vatra

jelen vagyunk-e az Úrfelmutatás pillanatában.

device nestaju i vojnici umiru.

Niko ne bi verovao da je on taj čudak

Naponta átlépi a jó és rossz határát

koga je anđeo iz Raja sa usijanom sabljom isterao.

s néha tarka virágcsokorral a kezében

Ali je neosporno da samo on može biti ta Sotona koja

érkezik meg onnan, ahol a tűz kialszik

sa skinutim šeširom šeta ili sedeći uz klavir

a szüzek eltűnnek és a katonák meghalnak.

tandrče, plače i koji put tako užasno laje

Senki se hinné el, hogy ő az a furcsa ember

da se nebo potamni i zidovi kuća oronu.

akit az angyal tüzes karddal kiűzött a Paradicsomból.

Pedig kétségtelen, csakis ő lehet az a Sátán, aki

levett kalappal sétál, vagy odaül a zongorához

csörömpöl, sír és néha ugat olyan irtóztatóan

hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.