„Aronu, jednom od popovih sinova” (Lv 21,21)

„Áronnak, a papnak fiai közül” (Lv 21,21)

Nervi ga se još sećaju:

Még emlékeznek rá az idegek:

izvađen zub, okrnjena ruka,

kihúzott fog, csonkolt kéz,

noga, odrezana može tako boleti.

láb, tőből levágva fájhat így.

Jedno vreme oštro, pa se štiša,

Egy ideig éles, tompul aztán,

kasnije samo promenom vrmena.

majd csak időjárás-változáskor.

Ta prihvaćam – postoje surogati,

El is fogadom – vannak pótszerek,

to mogu pokriti, pomirim se tim

ezt tudom takarni, abba, hogy látják,

što se vidi. Niti umirem od gladi:

beletörődöm. Éhen sem halok:

mogu jesti meso, hleba. Moj narod

ehetek húst, kenyeret. Nemzetségem

me neće izopćiti. Nekako ću se

nem vet ki magából. Valahogy

približiti ili ni neću se pomaknuti.

odacsúszom vagy el sem mozdulok.

Ali doticaj! Samo zavesa!,

De az érintés! Csak a függöny!,

samo neuhvatljivo sećanje

csak a függöny anyagának

na materijal zavese!

megfoghatatlan emlékezete!