Kćerka mi je na balkonu stajala

Lányom az erkélyen állt,

Kao na najvišoj grani jednog

Mint egy fa legmagasabb

Drveta i glinenu sviraljku oblika ptice

Ágán, és madár-alakú,

Duvala. U njoj je voda klobučala,

Agyagsípot fújt. Bugyogott benne a víz,

Iz nje pesma se širila.

Bugyogott belőle a dal.

Katkad je stala, osluškivala

Néha megállt, és fülelni kezdett,

Dal njoj ptice, koji kos

Hogy válaszolnak-e neki

Odgovara. Kad jedan kos

A rigók. Amikor egyikük

Njoj zvižduk uzvrati, zbog izuzetnog

Visszafütyült, a kivételes

Događaja uzbuđenim izrazom lica

Események izgatott arckifejezésével

Mi se obratila: „Još nikada

Fordult felém: „Még sohasem

Nisam razgovarala sa pticama!“

Beszélgettem a rigókkal!”

Znao sam, dogodilo se stvarno

Tudtam, hogy tényleg kivételes

Nešto izuzetno. Video sam, kako nju

Dolog történt. Láttam, ahogy a dal

Pesma poput vitice obavija, kao potok

Indaként befutja, patakokként

Razlila se u njoj. Jedno jaje kosa

Fut szét lábától. Egy rigótojás

Je kružilo oko nje i pevalo

Keringett körülötte, és énekelt,

Kao Zemlja na svom putanju.

Mint bolygópályáján a Föld.

Kćerka mi je pesmu vode, zemlje,

A lányom a víz dalát fújta, a földét,

Svoga srca svirala. Takvu pesmu

Saját szíve dalát. Még nem

Kosa još nikad nisam čuo.

Hallottam ilyen rigódalt.

U njoj je svaki kos istovremeno pevao.

Egyszerre énekelt benne minden rigó,

U njoj je sve istovremeno pevao:

Egyszerre énekelt benne minden:

crni kos, drozd, kos šumski,

A feketerigó, a sárgarigó, az erdei

I voda i vatra i glina,

Rigó, a víz, a tűz, az agyag,

Planeta i sam čovek.

A bolygó és az ember.