Tvoju smrt koliko puta ću još sanjati,

Hányszor álmodom még a halálod,

koliko puta ću još sanjati?

hányszor álmodom még?

Ista scena, tek druga dekoracija,

Ugyanaz a szcéna, de más a díszlet,

koliko puta ću sanjati, ne to da te je sudba stigla,

hányszor álmodom, nem azt, hogy véged,

koliko puta ću sanjati, kako se spremaš,

hányszor álmodlak úgy, ahogy készülsz,

ležiš ili koračaš, ili pak na rubu kreveta se vrzmaš,

fekszel vagy járkálsz, vagy az ágy szélén ülsz,

deliš savete i zapovesti,

tanácsokat osztogatsz és rendelkezel,

šta kako da se radi, kad te više neće biti.

hogy mit hogyan tegyünk, amikor már nem leszel.

Ustvari nije tako bilo, ali noću uobrazilja

Pedig igazából nem úgy volt, de éjszaka az álom

stvarnost uvek korigira.

valamit mindig korrigál a valóságon.

Znam, stidiš se jer si se plašila, ali čovek je već takav,

Tudom, szégyelled, hogy féltél, de az ember ilyen fajta,

dobro si radila, veruj mi, ispraviti bilo šta ne trebaš.

jól csináltad, hidd el, nincs mit javítani rajta.

Da umireš svaku noć, ponovo gledati što mi treba?

Hogy mindjárt meghalsz, mért kell minden éjjel újra látnom?

Da bol stiša ili da još više pojača?

Hogy kevésbé fájjon, vagy hogy még jobban fájjon?

Volim te, majko, dobro znaš, samo sam malo više popila,

Szeretlek, anya, tudod jól, csak kicsit sokat ittam,

molim te, nemoj mi se više u snovima vraćati !

kérlek, ne gyere többet vissza az álmaimban!