Negde si ti lice prema meni okrenula

Valahol felém fordítottad az arcod

i spojila nas je daljina.

és a távolság összezárt minket.

Ovi ubogi sivi dani,

Ezek a nyomorult szürke napok,

u sive dane utisnuta gladovanja i žeđi,

szürke napokba préselt éhezések és szomjazások,

lutanje ruke na praznim čašama, golim oštricama,

kéz botorkálása üres poharakon, falattalan késeken,

beznadežna skitanja među prljavim pragovima

láb reménytelen kóborlása piszkos küszöbök között

šta bi drugo mogli značiti: spojila nas je daljina,

mi mást jelenthetne: a távolság összezárt minket,

negde već me tvoj pogled prati

valahol a tekinteted követ már,

da u svojoj zverskoj bedi tvoje krilo me teši

hogy állati nyomorúságomban öled megvigasztaljon,

da u omami otvora tvoga tela i vatri

hogy testnyilasaid kábulatában és szemed

reflektora tvojih očiju

fényszórótüzében

živim!

éljek!

živim!!

éljek!!

živim!!!

éljek!!!