Žužani

Zsuzsának

završila se jedna nezavršena samoća

dvadesetjednu godinu iza negative

befejeződött egy befejezetlen magány

tvoje ozbiljne ljubavi čučim – u podne ciklona –

huszonegy éve kuporgok komoly szerelmed

leto se odavde povlači iz svakog tvog pokreta

negatívjai mögött – a ciklonok délidejében –

tuče me onesposobljavaju

kihátrál innen a nyár jégverések tesznek

ispričaću još

ártalmatlanná minden mozdulatodban

poslednje legende

elmondom még

jutarnja bubnjava

az utolsó legendákat

težak je sad taj red

hajnali dobszó

zalud sediš u mesečevim kraterima šutnje

most nehéz ez a rend

na ručnom zglobu zalud gledaš rane ćeretanja

hiába ülsz a hallgatás holdkrátereiben

više nema straha

csuklómon a cirkuszos sebeket hiába bámulod

uspomene su mi se oslobodile .

már nincs félelem csak

otišla si odnela si muzičare noći u tom mraku

elszabadultak összes emlékeim –

kakva borba se sprema –

elmentél elvitted az éjszaka zenészeit micsoda

omamljena glava na tračnice se spušta –

csata készül e homályban –

dok stigneš gotika se do neba diže

sínekre hanyatlik szédülő fej –

iznad popaljenih gradova tvoje

mire megjössz a gótika égbeemelkedik

zlatne ptice kruže

arany madaraid köröznek a fölégetett

predugo sam čekao sneg

városok felett

zalud poznajem bit elektriciteta

túl soká vártam a hóesésre

od tvog osmeha letilice od papira pravim

az elektromosság lényegét hiába tudom

pri petominutnoj smrti mog pulsa u vetar ih guram

papírrepülőket hajtogatok nevetésedből

usud u kljunu goluba nit je zemlja nit je grana masline

a szélbe lököm őket pulzusom ötperces halálakor

ćute

galambcsőrökben végzet se föld se olajág

čekaju dok

hallgatnak

putem pora vreme ne iskrvari

várnak amíg

a pórusokon kivérzik minden idő