„Zar dalje od tebe?

„Tőled távolabb-e?

Zar bliže tebi?

Hozzád közelebb-e?

Od, do ne postoji.

Tőled se, hozzád se.

Ni dalje, ni bliže.“

Távol se, közel se.”

*

*

Svojim rukama pokrivaš

Már nemsokára betakarhatod

moje lice, tako je svelo.

két tenyereddel arcom, oly sovány lett.

Svaku kost posebno možeš taknuti:

Érintheted minden csontját külön:

te ispovesti ispod mišića;

e húsalatti vallomásokat;

ali gledajući ih, oči će te zaboleti,

de ha nézed, szemed úgy fáj majd, mintha

kao da na oštrom kamenju bosa hodaš.

szúrós köveken lépkednél mezítláb.

Pa ne gledaj; rađe obavij me

Ne nézd hát; inkább hosszú ujjaiddal

svojim dugim prstima. Rađe

borítsd körül, takard el. Inkább

gledaj polomljene komade toga sveta

a hideg decemberi levegőbe tördelt

u hladnom, decembarskom zraku, gde

dirib-darab világot nézd, ahol

odjednom ugledavši neku sitnicu,

egyszerre megpillantasz valamit,

prepoznaješ sebe i povičeš:

magadra ismersz s felkiáltasz: ezt!

to! da, to si mi hteo kazati –

hogy ezt akarod mondani nekem –

Tada budi sabrana: razuzdanost

Akkor légy majd fegyelmezett: a perc

trenutka neutraliziraj sama.

vadságát villanyoztasd el magadba.

Nežno mi podigni bradu,

Emeld meg szépen állam egy kevéssé,

laganim, jedva primetnim pokretom

s okos, gyengéd, áttetsző mozdulattal

okreni mi glavu i pusti.

fordítsd fejemet arra és ereszd el.

Više ne trebaš ni videti.

Többé látnod se kell. Csak épp

Tek sećati se; gde i šta

emlékezni majd; merre

je gledao na hladnom postolju

nézett és mit nézett a nem-múlás

neprolaza jedno lice

hideg talapzatán egy arc,

što je isto tako hladno postalo.

mely aztán éppenoly hideg lett.

*

*

Sve više i više se utapaš u ne-

Egyre jobban belemosódsz az át –

probojnost; tvoja beznadežnost

törhetetlenbe; reménytelenséged

u meni odzvanja,

it visszhangzik bennem,

razbijaju me njeni otkucaji.

lüktetése szétzúz.

*

*

Zazvoniš poput praznog prostora

Megkondítod magad, mint egy teret,

preko kojeg ću se udaljiti.

melyben eltávolodhatom.

Zaslepljeno pustim

Látatlanul hagyom,

da me zaokružiš i da postanem deo

hogy körülvégy és az legyek, ahol

okoliša. Unatrag hodam, samo to me

vagyok. Háttal megyek, csak az kerül

pretiče što za sobom ostavljam.

elém, amit már elhagyok.

*

*

Proređuješ se. Tvoje daljine

Megritkulsz. Távolságaid

se onesvešćuju i ne nalaze put.

elszédülnek s nem nyernek vissza többé.

Vlastita tišina si bila.

Létezésed szélcsendje voltál.

I optočiš svoj nesanak.

Belenged tűntödet.

*

*

Drugi prilaze stolu.

Körbekönyöklik az asztalt.

S kosom Madone

Madonna-hajjal

lice ti u tuđem dimu poput

arcod mint gyufaláng lobog

plamička šibice bukti.

idegen füstben.

Na injem posutu travu

A dérzöld fűre

mislim i ja: jutarnji

gondolok én is: hajnali

prozor srca

ablak a szívnek

na svako zlo.

minden rosszra.

*

*

Već se daviš u meni koji sam

Te már fuldoklasz bennem, aki még

prostran bio bez tebe, svojeliki prostor.

tér voltam nélküled, tér, önmagányi.

Sada je isključivo tvoje:

Most már csak a tiéd: a te

roptanje tvoga davljenja.

fuldoklásod lélegzete.

*

*

Sad prelaziš preko tame sobe:

Most átmégy a sötét szobán: vigyázol,

paziš da se ne spotakneš; korake

beléjük ne botolj; lépteidet

raščlanjuješ, to više

oly apró részekre osztják, hogy az már

nisi ti, to je tek sušto kretanje.

nem is te vagy, inkább a puszta mozgás.

Kad si sve napustila kao da

Mikor elmentél tőlük, mintha egy

si ih na vrhu talasa ostavila,

hullám gerincén hagytad volna őket,

na talasu koji na jedan tvoj mig

egy hullámén, mely egy mozdulatodra

– kad si zatvorila za sobom vrata –

– hogy becsuktad magad mögött az ajtót –

za tobom krene iskliznuvši ispod njih.

utánad lendült s kifutott alóluk.

Ti ne znaš, da oni od tada

Te nem tudod, hogy ők azóta is

kao ostaci drveta i šaša

mint nád- s fa-törmelékek, az üres

nagomilani u prazan zrak

levegőbe feltolódva is e

čuvaju luk tog vala; zato tek

hullám ívét őrzik; ezért te csak

udove im vidiš i na lakat

végtagokat láthatsz lent, és könyöklő

naslonjenu glavu nešo više.

törzset-fejet egy kicsit magasabban.

Sad su već naravno izbrazdani

Most már persze szögletesebbek is,

i suvi; jer od onda svetlost

szárazabbak is; s mert azóta a

ih uvek preko jednog te istog

fény mindig ugyanazon az egy

prozora zrači: njima to više

ablakon át érte őket: nekik már

nije svetlost. Jedan dolazak im je

nem fény többé. Egy érkezés kellett nekik,

trebao, tvoj dolazak, da planu

érkezésed, hogy fellobbanjanak,

kao ugarak kad ogromne usne ožive:

mint egy óriás száj szívására a

ali ti si toliko drugačije

parázs-végek: de te annyira másnak

zamislila njihov sjaj, toliko

képzelted el magadban tüzüket,

si samu sebe želela od njih

annyira csak magad akarnád tőlük,

– onu, za koju i ti znaš da nisi –

– azt, akiről te is tudod, hogy nem vagy –,

da su ti oni tek bleda, ravnodušna lica.

hogy neked ők sápadt, közönyös arcok.

Zar su oni, kojima si se vratila?

Hát ők azok, akikhez visszajöttél?

Njima si tek tolika? Ili si zbilja tolika?

nekik vagy ennyi csak? vagy ennyi vagy csak?

Zatim nehajno prelaziš preko njih,

Aztán csak lépkedsz rajtuk át a padlón,

neutešno prilagođavaš ih,

vigasztalanul illesztgeted a

višekutnike nogu, tela, lica

lábak, törzsek és arcok sokszögét

svojim beskonačnim krugovima.

kitölthetetlen köreidbe.

*

*

„Ko će joj skupiti umorne ate,

„Ki szedi össze váltott lovait,

ako izginu, ko će primiti nju?

ha elhulltak, ki veszi a nyakába?

Ko će preći još jednom isti put

ki teszi meg még egyszer az utat

zbog njih, nazad, uzalud?

értük, visszafelé, hiába?

S obe strane sečiva tvoje sudbine,

Kardél-nyargalásod két oldalán

čak i prepolovljeno, životinje tebi prilagođenim

még kettészelve is az állatok

polaganim nesajanjem čekaju

hozzád lassult múlásukkal bevárják,

da ti i zadnji at premine:

amíg kidől utolsó hátasod:

danas još ne u lažnom odelu od dasaka i zemlje

ma még, nem deszka-földes-álruhásan,

mogla bi pogledom preći oranicu,

visszanézhetnél e hűlő vetésre –

nek’ jecaj šara u tvojoj lobanji,

hogy zokogás kockázzon koponyádban,

nek’ zveči orah mutnih očiju.“

kopogjon tört szemük dióverése.”