Na koncu konca na kraju sveta dvoje ostali:

A világ végén végül is ketten maradtak:

usamljen, usamljen čovek,

az árva, árva ember

i usamljeno, usamljeno, usamljeno

meg az árva, árva, árva

čovečanstvo.

emberiség.

I na sav glas

vičući krenuo

És elindult

čovek u čovečanstvu:

fönnhangon kiáltozván

„Gde si prijatelju moj, gde si nestao?”

az ember az emberiségben:

I na sav glas

„Hol vagy barátom, hova lettél?”

vičući krenuo

i čovečanstvo u čoveku:

És elindult

„Gde si prijatelju moj, gde si nestao?”

fönnhangon kiáltozván

I tako

az emberiség is az emberben:

su se u međusobnim

„Hol vagy barátom, hova lettél?”

šupljinama, prolazima,

pećinama

És így

do kraja sveta ganjali.

tekergőztek egymás

Jer čovek

üregeiben, járataiban,

nije shvatio čovečanstvo,

barlangjaiban

i čovečanstvo

a világ végezetéig.

nije shvatio čoveka.

Mert az ember

nem tudott emberiségül,

és az emberiség

nem tudott emberül.