čast tebi blistavim zrnima posejano

tisztelet neked csillogó magokkal bevetett

noćno nebo ko još pre zore

éjszakai ég aki még pirkadat előtt

smerne čmavale na avanture hrabriš

kalandozásra bátorítod a jámbor alvókat

i na krivom horizontu sa zracima

és a görbe horizonton csalóka remények

varljive nade ih zavaravaš

fényével hitegeted őket

u tom trenu u nebeskoj štali

jedna zvezda otkida svoju priuzu

az égi istállóban e pillanatban

i kao beskućnik u beskraj

elszakítja kötelét egy csillag

svetlosnih milenija pada

és hontalanul zuhan

jedina šansa za opstanak je

fényévezredek végtelenébe

da se ne bi zajedno s njom

u okeanu žudnje izgubili

egyetlen esély a megmaradásra

i kao krik galeba ne bi se

hogy vele együtt el ne vesszünk

razbili na hridinama stvarnosti

a vágyakozás óceánjában

ako se ovako molimo:

és ne csapódjunk a valóság

čast tebi snu

gránitszirtjeihez mint sirálysikoly

tebi koji si me takvoj stvorio

ha így fohászkodunk:

da mogu dalje sanjariti

iz mojih koraka koji na kamenima

tisztelet neked álom

odzvanjaju bolju budućnost proriči

aki engem megteremtettél

i sad mili udobno se smesti

hogy tovább álmodhassam magam

u nojim uspomenama neka te ponovo ljubim

köveken koppanó lépteimből

neka tvoju zaboravljivost dan mog osmeha ozari

jövendölj egy jobban élhető jövőt

neka samo za jedan sat ili minut osetim

žar naše ljubavi i vidim odsjaj našeg leta

és most helyezkedj el kényelmesen

iznad brda Crkve potom ionako spraće sve

emlékeimben kedves hadd szeresselek újra

potop zdravog razuma na što argumente ne nalazim

hadd tűzzön feledékenységedre mosolyom napja

i ne ostaje ništa drugo samo križanja na mom dlanu

csak egyetlen órára vagy percre érezzem

na kojima jedne druge proćerdane godine obilaze

szerelmünk lázát láthassam nyarunk villámlásait

a Templom-hegy felett azután a józan ész özönvize

úgyis elmos mindent amire nem találok szavakat

és nem marad más csak a tenyeremben lévő keresztutak

amiken eltékozolt évek kerülgetik egymást