„A Aron duboko” (Lv 10,4)

„Áron pedig mélyen” (Lv 10,4)

Kad mu je vatra oba sina progutala

Mikor a tűz megemésztette két fiát,

m – ne njihova tela, ogrtače,

– a testüket nem, a köntösüket nem,

samo duče – narod galamio

csak a lelküket –, a nép kiáltozott,

a Aron šutio.

és Áron hallgatott.

Kad su mu sinove odneli, bez njihove duše

Mikor kivitték a fiait, lelkük nélkül

samo tela, u ogrtačima,

a testüket, köntösükben,

čitav Israel plakao

Izráel egész háza sírt,

a Aron šutio.

és Áron hallgatott.

Žrtvu brašna, ono sveto

A lisztáldozatot, a legszentebbet

pojeo, bez kvasca,

megette, kovász nélkül,

ali meso spalio

de a húst elégette,

i šutio.

és hallgatott.

Tad ga Mojsije izgrdio

Akkor Mózes rárivallt,

i Aron govorio.

és szólt Áron.

A Mojsije šutio.

És Mózes hallgatott.

I Vekovit je šutio.

Az Örökkévaló is hallgatott.