Prekopao sam jednog sna u kom nemam alibija,

Kukáztam egy álmot, amiben nincsen alibim,

nema ničeg što bi podsećao na ti ili ja.

semmi sincs, ami te volnál vagy én.

Ispod platana, kod ošamućenih begonija

Platánok alatt, az ágyásokban ájult begóniák,

čekaš strpljivo-pristojno.

ott vársz türelmesen-illedelmesen.

San je sušta zbilja s lihvarskom kamatom.

Az álom, az maga a valóság, uzsorakamattal.

Kao suludi tramvaj prema trošnoj remizi odvlači.

Elhurcol, mint egy kergült villamos a romos remiz felé.

Mašeš prilikom silaska, vragolastim osmehom vadiš

Leszálláskor integetsz, pajkos mosollyal előveszed

štrcaljku boja i prščeš dok se s krvlju sve ne ispuni,

a festékszórót és fújsz, míg vérrel telik meg minden,

jastuk, zid, taman prostor zenica.

a párna, a fal, a pupillák homályos tere.

2012

2012