Jesensku ulici vetar hladi.

Az őszi utcán fuj a szél.

Drvo u noć se straši.

A fa az éjszakába fél.

Csak fuj a szél, fuj, egyre fuj

Duva vetar, duva, duva bez prekida

Azt mondja, nincsen semmi uj.

Uz to priča, nema novina.

Nincs semmi uj, csak unalom.

Hányódás régi utakon.

Nema novina, tek dosada.

Nincs semmi uj, nincs semmi jó

Tumaranje na starim cestama.

És nem igaz, hogy lenni jó.

Nem jó az élet méze sem.

Nema novina, nema ništa što bi bilo dobro,

Nem jó aludni csendesen.

I nije istina, da je bitisanje dobro.

Nem jó ásítva kelni fel

S fülledt undorral telni el.

Ni nektar života nije dobar.

Nem jó feküdni gondtalan

Ni tihi san nije dobar.

És átkozott, ki gondba van.

Nem jó kacagni tétován

Nije dobro ustati pospano

A virágfüstölős szobán.

I dan provesti u dosadi, tek tako.

Nem jó rohanni sebtiben,

Nem jó: a nem, nem: az igen.

Nije dobro bezbrižno odmarati se,

Nem jó a csend, nem jó a szó.

I koga brige terete, proklet je.

A sirba tán még ott se jó.

De úgy szeretnék egymagam

Nije dobro smejati se sa skepsom

A földre esni hangtalan.

U sobi zadimljenim cvetnim polenom.

Csak esni, bukni, hullani,

Minthogyha fájna valami.

Nije dobro žurno žuriti se,

Elhagyni sárga butorom,

Nije dobro: ne i da je: ne.

Csatangolni, mint egykoron.

Lakástalan és egyedül

Ni u tišini, ni u graji nije dobro.

Bolyongani, kivert ebül.

Možda ni u grobu nije dobro.

Ott, ahol senkise tanyáz

Bámulni, hogy lobog a gáz.

Al bi uistinu voleo

Halálba ringani vakon

Na zemlju pasti nečujno.

A dagadt, őszi árakon.

Elveszni lassan hallgatag

Tek pasti, propasti, spotaknuti,

A sirva-siró ég alatt.

Kao kad nešto iznutra muči.

A vállamon egy rongy köpeny.

Így állani közönyösen.

Požuteli nameštaj napustiti,

Sürü esőben állani,

Kao nekad, besciljno potucati.

Mint a kopár fa ágai.

Csak fázni egész éjszaka

Samotno, nad glavom bez krova

És ázni, mint egy árva fa…

Lutati poput oteranog psa.

1913

Tamo, gde ne postoji spas,

Promatrati kako bukti gas.

Predati se slepo smrti,

Jesenskoj nabrekloj bujici.

Polagano, nemo nestati

Kad će i nebo plakati.

Na ramenu mi visi kaput, poderano.

Pa ovako stajati nehajno.

Gusta kiša me obliva

Kao i gole grane drveta.

Poput usamljenog drveta kisnuti

I tokom noći smrznuti...

1913