„I sve je neka sermija, sve spoznah, jer kod bube dejstvovao, nutrinu, vanjštinu, sudbinu i istoriju, početak (sredina) mog života s njom je ispremetan... Nad bubom preletiše vremešno vreme.“ (Peter Esterhazi: Sedamnajst labudova)

„És mind valami vagyon, azokat ösmérem, mert bánék a bogárhátúnál, belét, külét, sorsát és történelmét, életem eleje (közepe) egybeköpülődék véle… A bogár felett eljárt a szárnyas üdő.” (Esterházy Péter: Tizenhét hattyúk)

„Prednji i zadnji deo vozila teško je oštećen.“

„A gépjármű jobboldalt elöl és hátul súlyosan megsérült.”

(Iz jednog austrijskog zapisnika udesa)

(Egy ausztriai baleseti jegyzőkönyvből)

To što je od tebe ostalo, Bubo, nek Nebo hiljadu puta blagoslovi;

Ami belőled megmaradt, Bogár, ezerszer áldja azt az Ég;

kao što mnogi vele

nem nyolc szűkös évünk

nisi bio na đavoljem hintovu donosioc jada

nyűghozó ördöghintaja voltál,

naših osam oskudnih godina:

mint vélik sokan:

nego sa našom golobradom svojinom

de kisded vagyonunkkal

opet i opet

újra meg újra

za nas spašena

mienkké mentett

bela anđeovska karuca,

fehér angyal-batár,

(u savezu sa Svemogućim

(szövetségben a Fentvalóval

spasioc sad zaista

a megmentő bizony

ti bi!) ko svoju milu desnicu

most te valál!) ki édes jobbodat

nezvano halalio

kéretlen od’adtad,

da opak natamnik

hogy gonosz, fene fátum

ne bi ga u krv ronio,

vérbe ne köpülhesse őt,

bez koga

aki nélkül

moje bivstvovanje na ovoj Zemlji

ittlakásom e Földön

nije siva, sitna podsedlica,

nem szürke, aprócska lepentő,

nije ni zakašnjela, zla

nem is Szent György havának

zima meseca Đurđevskog,

megkésett, bajhozó tele,

tek smrt, smrt.

csak halál, halál.