Ima trave. Danju i noću.

Fű van. Nappal meg éjszaka.

Juče je neko rekao: „ dođi,

Tegnap valaki azt mondta: "gyere,

dođi ovamo“, i prišao,

gyere ide", s én odamentem,

odmicajući na ukorovljenom tlu.

haladva a gizgazos talajon.

Noću se bojim. Al jutro

me i tad zagreva i ljulja

Éjszaka félek. De a reggel

kad šutke i nepomično ležim.

még akkor is melenget és lebegtet,

Odelo mi je mekan i poznat.

ha szótlanul és mozdulatlanul fekszem.

Ali bez odela

mi je zima i sićušan sam.

Ruhám puha és ismerős.

Ako me vode, sigurno koračam.

De ruha nélkül

Sam nesigurno.

fázom és parányi vagyok.

Ipak u tim momentima kao da letim,

mada se bojim da ću se u travi izgubiti.

Ha vezetnek, biztosan járok.

Egyedül bizonytalanul.

Mégis ilyenkor szinte röpülök,

ha félek is, hogy elveszek a fűben.