Već trideset godina

Kiégések mindennapjain

igram žmurke

bújócskát játszom,

na izgaranjima svakodnevnice.

már harminc éve.

I prašinom prekrivene pore moga lica

S arcom beporosodott pórusait

sećanja opterećuju.

ülik a megemlékezések.

U cičoj zimi ovako krećem dalje,

Így járok tovább a dermesztő télben,

u pratnji pitanja sa zavalnošću.

miértek hálás köszönetével.

Znam, samo će o nama

istinu unuci govoriti.

Tudom, már csak az unokák

Sinovi, u sol umočenim rečima,

mondják rólunk az igazat.

samo će nam glavu razbiti.

Fiaink csak a fejünkhöz fogják

verni, a sóba mártott szavakat.