„daj da se do kraja duva” (Lv 25,9)

„fúvasd végig” (Lv 25,9)

„Godina je to sviranja na rogu.”

„Kürtölés esztendeje ez.”

Nisam brojao prijašnjih sedam puta sedam.

Nem számoltam a hétszer hét előzőt.

Nisam čeznuo za njom

Nem sóvárogtam utána,

niti sam se plašio.

és nem is féltem tőle.

Istini za volju:

Az igazat megvallva:

u međuvremenu katkad i zaboravio.

időközben el is felejtettem, olykor.

Šta da nazad tražim, šta da dam?

Vissza mit kérjek, mit adjak?

Šta mi se vraća i šta odlazi u

Mi tér vissza hozzám, és mi megy el

opravdano vlasnišvo drugih? To odmeravam

más jogos birtokába? Ezt latolgatom,

dok mi se glas roga približava.

amíg közel ér a kürtölés.

Dal da vratim ličnu svojinu,

A szolgaságot visszaadjam-e,

svoje ropstvo? I svoje gubitke

tulajdonomat? És veszteségeimet

dal da ponovo steknem? Dal želim

mind visszanyerjem-e? Akarom-e a

navadu? Prepoznavanja?

megszokást? A fölismeréseket?

Iako je glas roga blizu,

Hirtelen nem is tudom,

u tom trenu ni ne znam.

pedig közel a kürtölés.