Jedan – dva – tri...

Egy – kettő – három...

osam je cela dužina,

nyolc a hossza.

Sa dva koraka merim prikrajka...

Két lépéssel mérem a szélet,

Život je pod znakom pitanja.

Kérdőjelként lebeg az élet.

Jedan – dva – tri...

Egy – kettő – három...

možda je i nedelja,

tán egy hét is,

Il kraj meseca još me dočeka,

Vagy a hó vége még itt talál,

Ali Smrt me svakako čeka.

De fejem felett a halál.

Dvadesetri bi imala

Huszonhárom lennék

sada jula...

most júliusban.

Broj sam u odvažnoj igri birala,

Merész játékban számra tettem,

Zaigrala se kocka. – Izgubila.*

A kocka perdült. – Veszítettem.

Budimpešta, 20. VI. 1944.

1944. VI. 20.

*U tamnici napisana njena zadnja pesma.