Našao na tavanu balon

Megtaláltam a lányom lufiját

moje kćerke. Trogodišnji balon.

a padláson. Egy hároméves lufi.

Još ima unutra nešto zraka,

Még van benne szufla,

još nije sve ispušteno,

még nem engedett ki,

samo se naborao,

csupán megráncosodott,

ali i to tako lepo,

de azt is olyan szépen,

satima gledam,

órák óta nézem,

unutra je dah moje kćerke;

az én kicsi lányom lehellete benne;

nije dala da joj duvati pomognem,

nem hagyta, hogy segítsek neki fújni,

nabrekla guma skoro ju je pokrila,

szinte teljesen eltakarta már a pöffeszkedő gumi,

tako ružičasta, i nešto prasnulo,

olyan rózsaszín, s valami durrant,

u sobu odmah dojurio,

berontottam a szobába rögtön,

ali nije balon, pištolj je bio,

de nem a lufi, hanem egy pisztoly volt,

kćerka mi je u krilo uplašeno jurila,

a lányom ijedten rohant az ölembe,

rekao: sad brzo, idemo,

mondtam: most gyorsan elmegyünk,

balon ne možeš poneti,

a lufit nem hozhatod,

čike sasvim blizu pucaju,

bácsik lövöldöznek egészen közel,

sigurnije je preko vrta, uzmi već cipele,

a kerten át biztosabb, vedd már a cipődet,

makar da ja raspuknem

legalább hadd pukkasszam ki én,

plakala kćerka,

bömbölt a lányom,

raspuknućeš po pvratku.

majd kipukkasztod, ha visszajöttünk.

Pa tako. Na vrat balona još jedan čvor vežem.

Hát így. Még egy csomót kötök a vén lufi nyakára.