Jer ako te ljubav napušta

Mert ha a szerelem elhagyott,

nezaštićenost na tvom licu

kipattogzik arcodon vékony

u tankom, belom sloju ispuca

fehér rétegben a védtelenség,

kao šalitra na trošnom zidu;

mint omló falon a salétrom;

jer ako te ljubav napušta

mert ha a szerelem elhagyott,

zebnjom koračaš na ulici,

csak loholsz az utcán szorongva,

svaka pohotljiva suknja

elbűvöl s nyomban megaláz

čara te i ponizi;

minden parázna szoknya;

jezik ti se u suhom prahu kamena vrti,

és nyelved száraz kőporban forog,

kad zaspiš snovi te pljačkaju,

ha elalszol, kifoszt az álom,

budan na dronjcima trgaš noge;

ébren lábaid fércen rángatod;

na žaru hodaš, na žaru…

parázson jársz, parázson…

I do potiljka se prepržiš;

És tarkódig felperzselődsz;

članci poput pepela raspadaju,

tagjaid hamuként leomlanak,

s tvojih pokreta zlatni štitovi

mozdulataidról az otthonosság

prijaznosti se otapaju.

arany páncélja leolvad.

Oštro ti se spoje zverski zubi,

Vad fogaid élesen összeverődnek,

zadrhti putanje pogleda,

tekinteted röpte kileng, és

i dok nad tobom vrućina vlada,

míg kívül a forróság emészt,

iznutra te mraz potresa…

belülről ráz a didergés…

Jer kad te draga prevari, napusti,

Mert ha megcsal, ha elhagy a kedves,

to još možeš podneti,

azt elviselheted még,

ali ako dopustiš da ti se i sama

de jaj, ha veszni hagyod a magad

ljubav izgubi, jao tebi!

érette való szerelmét!

Jer ti onda sve će strano biti i

Mert minden idegen lesz neked akkor,

nezaštićenost na tvom licu

s kipattogzik arcodon vékony

u tankom, belom sloju ispuca

fehér rétegben a védtelenség,

kao šalitra na trošnom zidu.

mint omló falon a salétrom.

Bežao bi – kao utočište čekaju te

Futnál – menedékül a megkövült közöny

vlažne jame opake samoće:

nyirkos barlangjai várnak:

poput zveri vlastitim krznom se

takaródzhatsz melegedni magadba,

pokrivaš i greješ se. –

mint bundájába az állat. –

Makar s gorčinom, ostaješ veran,

Hát ezért vagy inkább hű, keserűn is,

što je izgubljeno, ne ispuštaš;

nem ereszted az elveszítettet;

noktima zbog toga zarasle rane

körömmel ezért behegedt sebeid

opet i opet čupaš.

újra csak újra kikezded.

I živiš odgovorno kao ranjeni

S élsz felelősen, mint a sebesült harcos:

borac: izvršavaš zadatke, redovno,

ki bevégzi naponta, mit rendel a nap,

dok među mišićima ožiljak kola i

míg izmai közt bolyong a szilánk, mely

u srce rine, svakodnevno.

végül szivébe szalad.