Među zgradama predgrađa u bratskoj zajednici sa golom devojkom i grubim psovkama provodim dane često zaželim vlastite ograde rušiti

A külvárosok házai között élek a mezítelen lány és a durva káromkodások testvérségében gyakran ki akarok törni korlátaim közül

pomisao ubod noža je tu svaki tren alka u lancu svakodnevnica

a gondolat egy késszúrás itt minden pillanat egy szem a hétköznapok láncából

ali to što mi je u glavi nije molitva nije bol niti gorka voda razdora doticaj tvoje ruke osećam i to da će me jednom izvan one ograde gde mi cveće vene izvesti

de nem a könyörgés az ami a számon van nem a fájdalom sem a meghasonlás keserű vize érzem a kezed érintését és azt hogy egyszer kivezet engem a kerítés mögül ahol virágaim hervadnak

osećam da i dobro i zlo jednako zaslužujem poklonik sam klackalice pravde

érzem hogy a rosszat és jót egyformán megérdemlem az igazságos mérleg híve vagyok

izoštrenim vidom i tvrdim rukama

éles szemekkel és kemény kezekkel

usamljeno ispunjen bojama i formama te idejama stojim tu

magányosan állok itt színekkel és formákkal telítve s mondanivalókkal

koje o nama i zbog nas govore

amik rólunk és miattunk szólnak

onima koji me shvaćaju i onima koji me ne ne shvaćaju

azoknak akik megértenek és azokról is akik nem értenek meg

o moji dani

ó napjaim

moji večno prisutni dani iz mansarda radionica drumova

el nem veszthető napjaim a padlásszobákból műhelyekből országutakról

i krčmi veselih uspomena

és a vidám emlékű kocsmákból

u kom pravcu se okrenula senka na kojoj plovim

merre fordul az árnyék amin röpülök

crna ili bela je ta tačka

fekete vagy fehér ez a pont

na morima me ljujaju da povičem

tengeren ringatnak hogy kiáltsak

šutim

hallgatok

spavam.

alszom.