Između svetlosti i senke leži jarak što nas razdvaja katkad vidimo kako se vatra sa zemlje diže pa se na sve strane prosipa u vrtovima cveće niče

Fény és árnyék között fekszik az árok ami elválaszt bennünket néha látjuk amint a tűz felszáll a földről aztán terebélyesen visszahull a kertekben kinőnek a virágok

okreni ključ otvoriće se brava

fordítsd el a kulcsot a zár kinyílik

ali vani na slobodnim livadama čovek ustukne vozovi se u tunelima gube

de kint a szabad mezőkön megretten az ember a vonatok elvesznek az alagutakban

iz daleka sam umor u kostima osećam

messziről jöttem csontjaimban érzem a fáradtságot

previranje cesta

utak forgása

a ti na tamnim plahtama ploveće sunce

s te sötét lepedőkön úszó nap

močvare bi trebalo isušiti

ki kellene szárítani a mocsarakat

pitanje bez odgovora

kérdésmegválaszolatlanul

putnika iza bregova uspomene dovode u iskušenje

a hegyeken túl emlékek kísértik meg a vándort

jedino bi nas zmija sa zelenim očima mogla progutati

egyedül a zöldszemű kígyó az aki elnyelhetne bennünket

jedino zmija sa zelenim očima je ta koja ne priziva na razumno promišljanje

egyedül a zöldszemű kígyó az aki nem apellál a józan meggondolásra

pokaži se užasnoj nemani koja te voli

mutasd meg magad a szörnyű állatnak aki szeret téged

tišina je

csönd van

hvata se noć.

esteledik.