Mert nem egyszerre járja át

Jer razdraganost ne

a boldogság a testet:

odjedanput osvaja telo:

előbb csak a tekinteted

najpre na predmete samo

száll a tárgyakra vissza,

ti se pogled vraća,

s derengő emlékeidet

i tvoje izbledele uspomene

kezded megint szeretni.

ponovo počinješ voleti.

Aztán a puszta levegőt

Pa i sam vazduh

zamatosabbnak érzed,

ti se čini svojstvenijim,

s hosszan, türelmesen figyelsz

i teške reči drugih

mások nehéz szavára;

dugo, strpljivo pratiš;

utóbb, ha egymagad vagy is,

kasnije, čak i ako si sam,

nemcsak magadra gondolsz,

ne samo na sebe misliš,

s rövidülnek bár napjaid -

i makar ti se dani skraćuju –

a jövővel beszélgetsz.

sa budućnostom razgovaraš.

S lassan otthon érzed magad

I i džungli tvojih organa

szerveid vadonában,

polako kod kuće se osećas,

felejted beteg csontjaid -

svoje bolne kosti zaboravljaš –

életed végtelenség.

život ti je beskraj.

Megállsz a földön, rengeted -

Zastaneš na zemlji, potreseš –

nem fordul ki alólad;

neće se izvrnuti;

és egy jószóra fölrepülsz

i na jednu lepu reč

a villogó egekbe.

u sevajuće nebesa poletiš.

A ništa drugo se nije desilo

Pedig nem történt semmi más,

samo red se uspostavilo:

csak a rend helyrezökkent:

u gomilastom mraku

kerengtél árván, céltalan

besciljno, samotno si lutao

a gomolygó sötétben,

i iznad tebe jedna zvezda se upalila –

s fölötted egy csillag kigyúlt -

zlatna zenica koja se otvara –,

nyíló arany pupilla -,

obasjala otelovljena

beragyogta a létezés

čuda bitisanja;

megtestesült csodáit;

zadimljenim gradovima

lombokból lugast kerített

iz krošnji senicu pravila,

a füstös városoknak,

iz klonulih

kicsalt egy röppenő mosolyt

prolazan osmeh mamila;

a csüggedt emberekből;

sa neprohodnih cesta

elhívta tévelygő szived

tvoje zabludelo srce odvukla,

az úttalan utakról,

divljacima bez braća

testvéreire mutatott

braća pokazala;

a vad testvértelennek;

i jer sebe samo u drugima pronalaziš

s mert másban lelsz magadra csak

– tvoju tajnu je shvatila –,

- értette ő a titkod -,

sad u tebi živi i ti u njoj živiš,

most benned él, s te benne élsz,

ujedno tkana slika zvezda;

egybe-szőtt csillag-ábra;

i znaš, više te neće napustiti

s tudod, már többé nem hagy el

sjajna čistota njena.

tündöklő tisztasága.