Ha így szólnék a kedves,
Ako bi umiljatom, mladom
fiatal kalauzhoz:
kondukteru tako govorila:
– Kalauz úr,
– Gospodine kondukteru,
hogyha ma este hazamegy,
kad večeras stižete doma,
ölelje meg nagyon a feleségét,
zagrlite svoju suprugu,
dicsérje meg, ami épp rajta van,
pohvalite kako je lepo obučena,
akár az ócska pongyoláját –
čak da je u izlizanoj kućnoj haljini –
Ha így szólnék –
Kad bi tako govorila –
ugye... bolondnak tartanának?
ludačom bi me smatrali... zar ne?
Ha így szólnék a bottal kopogó
Ako bi penzioneru sa štapom
nyugdíjas bácsihoz a boltban,
u ruci u dućanu tako govorila,
mikor épp forintjait guberálja,
kad upravo sitniš prebraja
végül levágat tíz dekát
i za deset deka skrati
a "kicsit-hosszabb-lett" kenyérből:
„nešto duže naručenog“ hleba:
– Bácsi! Itt van ötszáz forint.
– Čiko! Evo petstotke.
Tegye el, kérem. Épp ma kaptam.
Stavite u džep. Baš sam danas dobila,
nem számítottam rá. Fölösleges. –
nisam na to računala. Višak mi je. –
Ugye, bolondnak tartanának?
Ludačom bi me smatrali, zar ne?
Ha így szólnék az útkövezőkhöz:
Ako bi kamenolomcima tako govorila:
– Útkövezők!
– Kamenolomci!
Én ezt a kis kavicsot elviszem,
Poneću ovaj mali belutak
mert az erezetében
jer u šarama
lehorgadt Krisztus-fejet látok.
pognutu glavu Hrista vidim.
Engedjék meg, hogy elvigyem! –
Dozvolite mi da ponesem! –
Ugye, bolondnak tartanának?
Ludačom bi me smatrali, zar ne?
Ha így szólnék a torzonborz kamaszhoz:
Ako bi kuštravom mladiću tako govorila:
– Gyere, fiam,
– Dođi, sine,
üljünk le valahol, s te elmeséled,
sesćemo negde i ispričaćeš mi
mitől nőtt vállig a hajad,
što ti je kosa do ramena,
mi ellen mered ez a tüske
protiv čega strše bodlje
tejes arcod körül,
iz tvog mlečnog obraza,
s egyáltalán, mitől vagy te ilyen
ustvari zbog čega si ti tako
kérlelhetetlen? –
neumoljiv? –
Ugye, bolondnak tartanának?
Ludačom bi me smatrali, zar ne?
Ha így szólnék padon sütkérező,
Ako bi starici koja na klupi se sunča i
újságpapírból eddegélő nénikéhez:
u papir umotanu hranu čopka tako govorila:
– Néni, jöjjön velem,
– Starico, pođite sa mnom,
amit szeret, azt főzök vacsorára,
kuhaću za večeru što vam prija,
puha ágyat vetek,
pospremiću mekan krevet,
előtte pedig mindent elbeszélhet,
a pre toga mi sve možete ispričati,
a menyasszonykorát,
doba prosidbe,
azt a szülést, a császármetszést is,
onaj porođaj, i carski rez,
és szegény jó ura szívszélhűdését,
i srčani udar dragog supruga,
és hogy mivel ültette be a sírját,
i na njegov grob šta je sađena,
azt is, milyen a szomszédasszony,
i to, kakva je komšinica,
azt is, hogy a fia hogyan él Kanadában,
i to, kako živi sin u Kanadi,
meg hogy mit írt föl, és mire, az orvos.
nadalje šta i zboga je prepisao lekar.
Mindent apróra elbeszélhet.
Sve mi natanane može ispričati.
Sóhajtozhat és imádkozhat az ágyban.
U krevetu možete uzdisati i moliti se.
De éjjel egyszer – maga úgyis sokszor
Ali tokom noći jednom – vi i ovako često
fölébred –
se budite –
keljen fel, takarjon be engem,
ustanite i pokrijte me,
mert éjjel mindig lerúgom a takarómat ...
jer pokrivač uvek skidam sa sebe...
Ha így szólnék –
Ako bi tako govorila –
ugye, bolondnak tartanának?
ludačom bi me smatrali, zar ne?
Konvenciók, bevett szokások
Hladne železne kopče
hideg vaspántjai
konvencija, ustaljenih navika
szorítják lüktető,
stiskaju naša živa,
eleven húsig lenyúzott szívünket.
do mišića ogoljela srca.