„…arról hoznak hírt, mi van a test túloldalán.”

„...donose vest, šta je na drugoj strani tela.”

(Pavel Florenszkij)

(Pavel Florenski)

(i, Fra Angelico próbálkozásai)

(i, Pokušaji fra Angelika)

minden újabb és újabb Krisztussal, kit

sa svakim novim i novim Hristom koga

kolostorok csendjében feszítek falakra,

u tišini manastira na zidove razapnem,

újra és újra átélem szenvedéseit a kereszten.

njegovu patnju na krstu opet i opet proživljavam,

könnyeim ködpáráján át látom csak, ahogy

samo preko magle mojih suza vidim kako

megszületik. ahogy megszületik ecsetvonásaim

se rodi. kako putem tragova moga kista,

nyomán, újra és újra, haldokló jézus urunk.

ponovo i ponovo hristos na samrti se rodi.

(ii, Rubljov belső monológja)

(ii, Unutrašnji monolog Rubljova)

isten nevet rajtunk, olykor sír is. az ikon törött ablak

zbog nas se smeje bog, kat-kad i plače. ikona je razbijen prozor

az örökkévalóságra, homálya túlmutat az időn, a sírig.

za večnost, njena mutnoća, sve do groba, vreme prekriva.

csupasz fákat látsz, égboltot átszelő villanyvezetéket,

gola stabla vidiš, dalekovodove koji nebo presecaju,

kéményeket és háztetőket. nekiállsz, kaparod a festéket.

dimnjake i krovove. počneš, boje grebeš.

égboltot látsz, fákat átszelő fényes villanyvezetéket,

plavet vidiš, sjajne dalekovodove koji drva presecaju,

számolod az estéket. isten sír, isten nevet. elkezd,

brojiš dane. bog plače, bog se smeje. započne,

de nem fejez be

ali mesto tebe

helyetted semmit.

ništa ne završi.

(iii, Raffaello Santi kételyei)

(iii, Nedoumice Rafaela Santija)

sötét ragyogással elevenedik meg a befejezetlen Madonna-

nezavršena slika Madone na slikarskom stalku

kép az éjszaka mélyének ággyal szemközti festőállványán.

nasuprot kreveta svako veče tamnim sjajem oživi.

sosem fejeződik be

zaboravljen san

egy elfelejtett álom.

nikad se ne završi.

P. s.: A szerző által jóváhagyott, módosított változat.