Lemondani és fejet hajtani
Odreći se svega uz naklon
Egy sértett asszony oldalán, aki
Jednoj duboko povređenoj ženi
Azon tűnődik és munkál örökkön,
Koja večito razmišlja i radi
Hogy ostorozzon jobban, hogy gyötörjön;
Na tome, da me sve više mrcvari;
Ki minden jóra rásüti, hogy vétek,
Koja za svako dobro tvrdi, greh je,
Ki fél s nem ért, kit félek s nem értek;
I boji se mene kao i ja nje;
Egy nő mellett, ki másra vágyik – többre –
Kraj jedne žene, koja drugo – više –
S nincs tehetsége semmi az örömre,
Želi a radost nikad ne udiše
S a fájdalom jogából mit sem enged,
Ali od prava na bol ne odstupa
S fájdít, ha fáj, és szenvedtet, ha szenved;
I zadaje bol kad je mori tuga;
Ki igazamat sosem látta be,
Koja moju pravdu ne prihvata
Mert igazát szegezte ellene,
Jer mojoj pravdi svoju suprotstavlja,
Míg védhetetlen vádjai alatt
Dok zbog neosnovanih optužbi
Meggyűlöltem magát az Igazat;
I samu Istinu ne zamrzih;
Egy nő mellett, kinek hóhéra lettem,
Kraj žene, kojoj postah krvnik,
Ki tönkretett, kit én is tönkretettem,
Koja mene i koju ja uništih,
S most úgy sajnáljuk és emésztjük egymást,
Sad jedno drugo žalimo i morimo
Mint élő bűnjelt, izzó szemrehányást;
Kao da u sebi užareni prekor nosimo;
Egy nő mellett, kit mindenekfelett
Kraj žene, koju bi iznad svega
Gyűlölhetnék és mégis szeretek,
Mrzeti trebao, a ipak je ljubim
S a vágy, amelyen büszkeségem ég el,
Jer zbog žudnje moj ponos sagori
Úgy hozzáláncol sajgó kötelével,
Bolnim vezovima mi pakosti
Hogy álmomban sem szabadulhatok;
I nad mojim snovima vlada;
Mellette, kivel élni nem tudok,
Sa njom, s kojom živeti ne mogu
De aki nélkül elvesznék azonnal;
Ali bez koje gubim tlo pod nogama;
Ki bűntudattal büntet és iszonnyal,
Koja svešću krivice i jezom kažnjava
Mert szemem láttán pusztul el miattam;
Jer pred mojim očima zna nesati;
Kinek, amim volt, tékozolva adtam,
Kojoj što sam imao rastrošno dao
Most mégis rág, és sírva szegezi le,
i koja plačući tvrdi da je samo
Hogy koldus lett, hogy nincsen semmije;
Uboga prosjakinja postala;
Aki kifosztott, és akit kifosztok,
Koju sam ja i koja je mene pljačkala,
Kivel napjaim külön kicsi poklok,
S kojom je svaki dan posebna patnja,
De aki mellett egy-egy ritka percben
Al’ kraj nje u retkim trenucima mira
Haláltalanná, teljessé növekszem;
K beskonačnosti, besmrtnosti se hita;
Mellette, ki – bár félem és gyalázom –
Kraj nje, koja – mada s njom se propada –
Egyedül méltó hozzám a világon,
Na tom svetu mi je jedino ravna,
Mellette élni, egy fedél alatt:
Kraj nje udisati isti zrak:
Ez most a tét és ez a feladat.
To je sada ulog i zadatak.