„sok tarka, szép lova

“mnoštvo šarenih ata

pár percig fut, ám hona tétova

par minuta juri, ali varka je njihova

világ: habozva, lassan elmerül.”

domovina: kolebljivo, polako potone.”

(Rainer Maria Rilke, A körhinta,

(Rajner Marija Rilke: Vrteška,

Szabó Ede fordítása)

vlastiti prevod)

Nem is körhinta,

I nije ni vrteška,

igazi caroussel ez:

to je pravi karusel:

a lehető legrilkeibb.

naj prema Rilkeu.

Négyen ülünk egy tükrös hintó mélyén,

U dubini karuce sa ogledalima četvero sedimo,

mi, nagyszülők, mosolygunk,

mi, ded i baka, smeškamo se,

egy-egy gyerek – olykor –

po koji dečak – kat-kad –

nagy vígan felvisít.

veselo krikne.

Bécsi keringő ütemére

Na taktove bečkog valcera

forgunk csak körbe-körbe,

vrtimo se okolo-naokolo,

a régi lemezt az idő

vreme staru ploču

már jócskán meggyötörte.

već je dobrano namučio.

A tekintetem elidőzne őreinken,

Na čuvarima pogled rado bi zadržala,

a három, szigorú, harsonás,

na tri stroga anđela iz Biblije

fehér-arany ruhás, bibliás angyalon,

sa trubama u belo-zlatnim odelima,

de rám tör valami félelem,

ali skrenem sa njih podozrivo

s így róluk gyáván elkapom.

jer me nekakav strah obuzima.

Hiába, a vének, hogyha angyalt látnak,

Zalud sve, ako matori anđela vide,

legyen bár festett, legyen bár fából,

makar je naslikana, makar je iz drveta,

nehezen tudnak felocsúdni

teško se mogu osvestiti

a dies irae-riadásból.

iz zebnje dana Gneva.

Bár napfényünk a gyerekkacagás –

Iako sjaj sunca za nas je dečji smeh –

a mi világunk: már tétova világ.

naš svet je: već prolazan svet.