Drága Ottilia, választhattál volna

Draga Otilijo, mogla bi i prikladniji

alkalmasabb időpontot az elmúlásra,

termin izabrati za preminuće,

május közepét, mondjuk, mikor vadul virágzik,

recimo sredinu maja, kad priroda divlje

burjánzik a természet – mint a rák:

cveta, buja – kao rak:

a kutyák ekecselnek, költ a fürj, meg a sárgarigó.

psi prcaju, prepelice ležu, pa i zlatna vuga.

A költő az most költ, mert a halálszerűség

Pesnik sad pesmu piše jer ne može

ihletett pillanatát nem mulaszthatja el.

smrću izazvan nadahnut tren propustiti.

Szakszerű sírásás: ez a mestersége.

Stručno kopanje groba: to mu je zanat.

A költő: pillanatmegállító gép.

Pesnik: mašina koja zaustavlja tren.

Szép filmet csinált rólad a televízió.

O tebi je televizija dobar film napravila.

Kár, hogy te – értelemszerűen – már nem láthattad.

Šteta što ti – razumljivo – nisi mogla videti.

Fogyunk, fogyatkozunk, Ottilia,

Smanjujemo se, smanjujemo, Otilija,

cserélődik ki körülöttünk a világ.

svet oko nas se menja.

Zárulunk be magunkba. Leginkább a temető

Zatvaramo se u sebe. Mesto našeg

társaséletünk alkalmas színhelye

društvenog života je uglavnom groblje

(utána kocsma), ahol az egyre

(zatim krčma) gde sve više

penészesebb, ványadtabb, vagy éppenséggel elhájasodott

učmali, slabunjavi ili pak ugojeni

túlélők, sör és/vagy vodka mellett

još živa bića pored pive i/ili vodke

túlélnek, és diagnosztizálják egymást.

preživljavaju i jedan drugog dijagnosticiraju.

Abból a szempontból, hogy ki lesz a következő.

U tom smislu, ko će biti sledeći.

Nyugodjál békében. Nem támadunk fel.

Neka ti je laka zemlja. Ne vaskrsavamo.

Habár? A fene tudja. A nagy kérdés

Mada? Vrag zna. Veliko je pitanje

az, hogy hány évesen.

sa koliko godina.

***

* * *

Bila si lepa (na svoj način),

s tim nisam bog zna šta rekao,

Szép voltál (a magad módján),

svako samo na svoj način zna

ezzel, persze, nem mondtam sokat,

biti lep. Ti već

mindenki csak a maga módján tud

tako kako više nisi.

szép lenni. Te most már:

Nas tvoje zapovedno nepostojanje gleda.

úgy, ahogyan nem vagy.

Ti si živela.

Parancsoló nem-léted visszanéz ránk.

***

Te éltél.

Oti, reci, čemu vodi to grgotanje

u grobu? Smešno je, ponižava.

* * *

Pošto smo društveni leševi, društvo će nas sahraniti.

Toliko i nama duguje „društvo“.

Mondd, Oti, mondd, mire jó ez a síron

Tu smo mi stvorili slobodu i bedu.

túli gargarizálás? Nevetséges, megalázó.

(Preciznije: ovu zadnju samo smo otkrivanjem činjenica

Közhullák lévén, minket a köz temet el.

i političkim radom nedvosmisleno izrazili.)

Ennyivel tartozik is nekünk a „köz”.

Pa dobro, od mene toliko dosta.

Mi teremtettünk itt szabadságot és nyomort.

Obožavao sam te, hteo sam te prolazno i ženiti,

(Pontosabban: az utóbbit csak explicitté tettük

ti si me odgovorila. Već tad si pametnija bila,

tényfeltáró és politikai munkásságunkkal.)

ali ja i tad, i tamo s tvojom dopuštenjem

Na jó, belőlem ennyi elég volt.

u ime budućih leševa.

Imádtalak, futólag feleségül is akartalak venni,

te beszéltél le róla. Több eszed volt már akkor is,

ámde én akkor is, ott is, szíves engedelmeddel

a leendő hullák nevében.