Kardokba öltözött tulipán,

U sablje obučen tulipane,

piros árnyékodba zuhantam,

u tvoju crvenu senku se srušio,

virágok zengő szívdobogásába

srebrnim talirima svoje patnje

gyötrődésem ezüst-pénzeivel,

u vedro lupanje srca cveća,

felgyújtottad perceim erdejét;

šumu mojih minuta zapalila;

füstből faragott madarak

iznad džbunova vatre iz dima

kóvályognak a tűz bokrai

klesane ptice krstare,

fölött, felhők kerítéseire

krilima od dima

lebbennek füst-szárnyakon,

na tarabe oblaka slete,

szikrából pattintott csőrüket

iz iskre kovane kljunove

sikoly feszíti szét, pernye-koronás

širom krik otvara, u šumi

fiú vergődik lángoló percek

plamtećih minuta dečak sa krunom gara

erdejében, fekete tálban vér

se muči, u crnoj zdeli krv

bugyborékol: álmatlan éjszakák

klobuča: krv neprospavanih

vére, kelyhed szobáját nyisd ki,

noći, otvori sobu tvog pehara,

kegyetlen idő üldöz, engem,

svirepo vreme goni, mene,

kínok udvarán ágaskodó

na dvorištu patnje propinjajućeg

száraz fát, felfegyverzed

suvog stabla, protiv

magad szerelmem ellen,

moje ljubavi se naoružavaš,

kardokba öltözöl, tulipán?

u sablje se oblačiš, tulipane?