Bartók Béla

Beli Bartok

Neka nešto i o skladatelju kažemo.

Szóljunk valamit a zeneszerzőről is.

Vidljiv je u lepršavom kaputu na bini

Láthatod szárnyas kabátban a dobogón

i na ulici kako sa šeširom u ruci

s az utcán, amint levett kalappal

u jutarnjim zracima sunca šeta.

sétál a reggeli napsütésben.

Tanak je poput riblje kosti

beo je poput ljiljana

Olyan vékony, mint a halszálka

ali kad za klavir sedne u Zmaj se pretvara

olyan fehér, mint egy liliom

tandrče, plače i koji put laje

de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át

da se nebo potamni i zidovi kuća oronu.

csörömpöl, sír és néha ugat

Uopšte nije lik koji bi

hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.

bio sposoban ispred dece stati da bi im

bukvicu očitao i na poštovanje predaka naučio.

Egyáltalában nem arra való figura

Lice prema nama samo u snu okrene

hogy a gyermekek elé álljon és megtanítsa őket

tek nam svira i nikad ne pita

kesztyűbe dudálni s a szülők iránti tiszteletre.

dal smo u trenutku Velikog amena prisutni.

Csak álmában fordítja felénk az arcát

Granicu dobrog i lošeg svakodnevno prekorači

csak muzsikál nekünk és sohasem kérdezi,

koji put sa buketom cveća u ruci

jelen vagyunk-e az Úrfelmutatás pillanatában.

stiže odande gde se gasi vatra

device nestaju i vojnici umiru.

Naponta átlépi a jó és rossz határát

Niko ne bi verovao da je on taj čudak

s néha tarka virágcsokorral a kezében

koga je anđeo iz Raja sa usijanom sabljom isterao.

érkezik meg onnan, ahol a tűz kialszik

Ali je neosporno da samo on može biti ta Sotona koja

a szüzek eltűnnek és a katonák meghalnak.

sa skinutim šeširom šeta ili sedeći uz klavir

Senki se hinné el, hogy ő az a furcsa ember

tandrče, plače i koji put tako užasno laje

akit az angyal tüzes karddal kiűzött a Paradicsomból.

da se nebo potamni i zidovi kuća oronu.

Pedig kétségtelen, csakis ő lehet az a Sátán, aki

levett kalappal sétál, vagy odaül a zongorához

csörömpöl, sír és néha ugat olyan irtóztatóan

hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.