a holnap eltolódott a bizonytalan időben

u nesigurnom vremenu sutra je pomerena

jelenléti viszonylagosság átgázol rajtunk

pregazi nas srazmernost sadašnjosti

látszanak a pörzsölődés nyomai

vide se tragovi oprženosti

égettek

pržili su me

tűzzel-vassal

gvožđem-vatrom

árammal-drótokkal

žicom-strujom

és amivel lehet még

i još sa svačime

de nem elég

ali nije bilo dovoljno

fojtottak hurokkal

davili omčom

kínoztak ólommal

mučili olovom

mérgeztek mindennel

trovali pošto-poto

átvertek ezerszer

varali

amivel lehet még

gde god stigli

szögeztek vasakkal

zakivali železom

kampóztak acéllal

tukli čelikom

kezembe sulykolt

u ruci mi je

világegyetem

možda i preteška

lehet még

vasiona

miért hagysz el engem erőmnek fogytán

na izmaku snaga što si me napustio

gyertyámról viaszod is magamra cseppen

na me sa sveća kapi tvog voska kapaju

örömhöz üröm jár lassú alkonyodban

u tvom klonulom sutonu uz radost tuga se javlja

mikor arcomra fagy utolsó maszkod

kad mi se na lice tvoja poslednja maska ledi

miért hagytál el Uram-apám

Gospode-oče sto si me napustio