Nem sajtoltál még mustot, miért dicsekedsz azzal?
Gustim mirisom žita što si se zasitio?
Együgyű kismadárként fürdesz a tűnő fényben,
Zar se hvališ, čoveče, što mošt još nisi cedio?
s napod sötét felére fordul, akár egy érem.
Poput neuke ptice kupaš se u zadnjem zraku
Árnyéka széjjelterped, mindent beborít barnán,
i tvoj dan kao medalja se okreće na svoju mračnu stranu.
rajzik a villám, ugrál, meggyűlt fellegek halmán.
Sporo mu se širi senka, mrko sve optoči,
Goromba dörgés száll, a kényes föld belereszket,
humku nagomilanih oblaka šaraju gromovi.
bajt érezve a búzák mind lefeküsznek.
Zadrhti mazna zemlja od grube grmljavine
Ágaskodik a ló, a dombról majdnemhogy felszáll,
i klasje pšenice zloslutno se saginje.
füle körül a villám csokra s a szakadt fékszár.
Napinje se at, sa brežuljka skoro poleti,
Sörényén, bársony szőrén szikrák sajognak, mintha
kraj njega su cvat munje i poderani dizgini.
árammal volna töltve - száll, mint meteorszikla!
Grivu, baršunastu dlaku bolne iskre kite,
Nyargal a völgybe, a rozs tengerébe robogva,
kao da je pun struje - tako meteori žive!
kéktüzű csillag omlik síró ezüsthabokba.
Juri u dolinu, u more od žita, usijana
Fülében zengést hozva, orrát tartva az égnek,
plava zvezda u plačne, srebrnaste valove pada.
fut a csorda, ropognak száraz porcogók, térdek.
U ušima topot nose, nos do neba dižu,
Lenemnyelt fűcsomóval, könnyet fakasztó jussal
u stampedu krda suhe hrskavice, kolena sikću.
jönnek, mint balga szörnyek, lobogó zöld bajusszal.
Suznim blagom, neprogutanom gomilom trave,
Nyílnak a rettenettől csatornái a tőgynek,
zelenim brkovima kao tupi nemani dolaze.
tejjel eleven kannák öntözik meg a völgyet.
Kanali vimena se od jeze otvaraju,
Széles tejútat írva zihálnak mindahányan,
žive kante livade mlekom zalevaju.
nem győz a kolomp szíve sírni e gyorsaságban.
Ocrtavajući širok put mleka, dahću svi,
Ó, az a ballagásra teremtett szaru-bocskor
klepetuše samo za plač znaju u toj brzini.
mit tud ilyenkor! S mintha villám volna az ostor,
O, za hodočašće stvoreni nožanj od roga
hangjára ütést vár a csípő és belerándul --
šta zna u to doba! Knut kao da je od groma,
farkak - békéért esdő zászlók lobognak hátul...
trzaju slabine, udarac čekaju kad se oglasi -
Irgalom nincs a vészben, látod-e hogyan támad?
repovi - zastave željne mira vijore pozadi...
Elfujja anyád kontyát, kalapját vén apádnak.
Propast je bez milosti, dal vidiš kako napada?
Kell, hogy fedetlen fővel remegjenek a földön:
Nosi majčinu punđu i šešir tvoga starca.
átok jön most, a gyilkos középkor elébük jön.
Na zemlji otkrite glave se moraju bojati;
Megtöretett a földön, uralkodik az égben,
u susret im kletva, mračan srednji vek dolazi.
hozza a jég verését bizánci erősségben.
Slomljen je na zemlji, pa nebom sad vlada,
Billeg förtelmes felleg, érc a taréja-fodra,
prokletstvo tuče donosi čvrstinom Bizanta.
termő mezőre, ránk a sose várt csapást hozza.
Ljulja se grozan oblak, kresta mu je kovina,
Mint a hercegi hintó, reng a vakparádéra,
plodnu livadu neslućenom kaznom pokriva.
éjszínű párnák közt a csupagyöngy céda.
Razuzdana biserna flandra kao karuce princa
Hatalmas asszony, rajta gyöngybül a szoknya,
na slepoj slavi trocka među garnim jastucima.
tömör kupola, jéghegy, súlya sokezer tonna.
Moćna je ta žena, suknja joj je od bisera,
Lóerőt, haj, ki tudja hányat semmivé őröl!
čvrst svod, ledena gora hiljade tona teška.
Döggé fáradt a sok-sok vontató csődör.
Ko zna koliko konjskih snaga uništava!
Íme, megállnak, fújva fejet leszegnek,
Mnoštvo ajgira od vuče jarma propada.
bárgyún megpúposodva kénes lugot vizelnek.
Spotiču se, zadihano glave morno saginju,
S nézd a gyönyörű cédát, ugrik, csördül a szoknya,
tupo, grbavo puštaju lužnatu mokraću.
most kezdődik a tánc, már viharerővel ropja.
Pogledaj krasnu flandru, skače, zvekeće joj suknja,
Cintányérral az orkán gyorsan járja körötte,
sad počinje ples, kao bura besni ujdurma.
vaknapot, holdat zordan csattogat össze,
Tasovima orkan oko nje hitro skakuta,
szájából zúgnak-zengenek minden húrok és kürtök,
slep dan, mesec suludo, okrutno lupa,
tücskök vagytok csak hozzá, jó hegedűsök!
odjekuju mu iz usta sve žice i rogovi,
Ilyen hangokra, ilyen muzsikaszóra
tu su samo cvrčci, muzikanti dobri!
forog a fehér szoknya s nincs ki lefogja.
Na takvu muziku, na takve zvukove
Ránca kinyílik mind, a széles égbolt az öble,
se rita bela suknja, niko da nju pozove.
kéjjel rázza a gyilkos gyöngyöt a földre.
Svi nabori se otvaraju, nebo joj je krilo,
Ne mondhasd rá, hogy fösvény -- mázsaszám rázza, szórja
slasno trese samrtne bisere na tlo.
fűre, fára, aranyzöld szőlőbogyóra,
I nije ona tvrdica - nebrojeno trese
zöld gabonára, az élet legközepébe!
na zlatnozelene grozdove, travu, drveće,
A száj belekékül, a táncnak sose lesz vége?
zeleno žito, u centar bivstvovanja!
Jég az emberi szívre, jég a virágnak, vadaknak,
Pomodre se usne, zar tom plesu nikad kraja?
zubog a tó és zöld ág roppan és ablak.
Led za cvetove, za divljač, led za ljudsko srce,
Kopog az őzek háta, porhanyós hangyabolyba
ključa jezero, pucaju prozori, zelene grane se lome.
becsap s szétrúgja, mint a világvárost a bomba.
Udara srnama leđa i kao velegrad
Ellene ember mit tud? Nincs tudománya
atomska bomba razara rahli mravinjak.
lángot fújni e pergő jégbelű zsákra.
Protiv nje čovek šta može? Nema znanja
Él az atom korában, s mintha őskori dárda
da taj đžak ledenih creva plamenom otapa.
döfködné mellbe, -- öklét tehetetlenül rágja.
Živi u doba atoma ali ga stara
Segítség itt már nincs és nincs mi a reményt óvja:
helebarda secka - nemoćno mu visi šaka.
az is pocsékká ütve, akár a pozsgás rózsa.
Nema tu pomoći, nadu niko da očuva:
već je razmrskana kao rascvetala ruža.
Ím, a vetések csősze rezgő térdire dűlve
búg, mintha már a téboly országhatárán ülne.
Poljak useva na drhtavim kolenima se
Nyelve lefagyva, torka betömött csontkürt,
moli, kao da je na rubu zemlje pomame.
odaszorult a szíve, ahogy a jég lecsördült.
Grlo mu je kao zapušen rog, jezik smrzlo,
Szemét a vakság lakja, sárga búza és árpa
kako je led pljuštao, srce mu se stislo.
tündérvilága zúzik fehér zavarodásba.
Oči zaposelo slepilo, vilinsko carstvo žute
Hol van a termés, hol van? Részegen és dadogva
pšenice i raža žrtva je bele zabune.
önfejét szétdobatni dőljön a cséplődobba?
Gde je urod, gde je? Mucajući i pijano
Míg a mezőbe jég ver, száraz mellkosarába
da se razmrska u bubanj vršalice sam se sagnuo?
vasgolyók esnek -- a kínok nagy sokasága.
Dok livadom tuča hara donevši samo patnju -
Mintha röpülne égig s onnan visszadobódna,
suhi grudni koš kao da željezni plotuni gađaju.
feszítő, nehéz kíntól recseg, ropog a borda.
Kao da do neba leti i od tamo se vraća,
Fejében örök dörgés, nem is veszi már észre:
zaškripi, lomi se rebro, razara ga patnja.
gyöngyöt vetni a szoknya utazott más vidékre.
Omamljena večnom grmljavinom ni opaziti neće:
Most vehetné csak számba, micsoda dúlás volt itt --
ode suknja u drugi kraj saditi bisere.
méregzöld réz az égbolt, inogva békét kondít.
Sad bi tek mogla videti kakav je tu pustoš bio -
tamnozeleno, bakreno nebo mir oglašava tiho.
Magas kalászhullámok halottan itt feküsznek.
Idejön, idesüllyed vak hajója a csöndnek.
Mrtvo leže ovde visoki valovi klasa.
Itt csak az elme kószál s kérdezi: Ó, mivégre
Ovamo se spušta slepa nada blagodata.
kell e némaság? Engem megöl a szótlan béke!
Ovde samo um luta i pita: Zbog čega
Ott az élet, hol zsongás hallik és lárma --
je ta nemušt? Ubija me mir gde glasa nema!
szívek dajkája, ritmus, földig vagy lealázva!
Znam da se živi ako vrevu i žamor čujem -
Tél ordított a nyárba, elfújta aranylángját,
dadiljo srca, ritme, ponižen si, potučen!
a szükség árnyékát is megfenyegető lámpát.
Usred leta zima je besnila odnevši sjaj žudnje,
Január jégkarjában dermedt a szelíd környék,
lampu šta zapreti i garnoj senci nužde.
áldott gyümölcse nem lesz, ringatja csak a könnyét.
Krotka zemlja je u lednom zagrljaju zime,
Kénytelen szerelemnek hervadás lett a vége --
blagodata neće doneti, grozdove tek suze čine.
kész a körkép az ember dühére, keservére.
Od prisilne ljubavi venulost je nastala -
Egyetlen férfi nézi mindenre eltökélten,
na bes i jad čoveka panorama se ocrtala.
mákszemnyi elevenség jár e gigászi képben.
Tek jedan muškarac gleda na to sve spremno,
Megkímélte az újabb vízözön, világomlás?
sićušna živost hoda u golemoj slici smerno.
Szál maga maradt magának, s jussa a gond, a bolygás?
Zar ga je pad sveta, novi potop poštedeo?
Lépdel az egyszál férfi, mezétláb, csörgő jég közt,
Pripada mu lutnja i žal i samoća u nasledstvo?
jégnél keményebb szemmel kémlel, mint elszánt küldött.
Jedini muškarac na zveketavom ledu bos korača,
Mérni akar és nem tud, mégis ő látva látja:
kao prorok, od leda tvrđim očima okoliš promatra.
sivár az ég mezője, földre zuhant a nyárfa,
Merio bi ali ne može, ipak on dobro zna:
hangya meg hanyattfekve ölel jégszínű bábot,
pusto je polje ispod neba, srušena je topola,
gyolcs-bugyrot öregasszony, akit a szél levágott.
mrav naleđice grli čauru boje leda
Megdöbben, inal tőle, átvág tengerít, rétet,
i bošću jadna starica koju vetar preseca.
barázda-parton kihűlt kölyöknyulakra léphet,
Prenerazi se, beži, kukuruzište prelazi,
fülükbe marékszámra fehér sörétet kaptak...
na rubu brazde hladnu zečju mladunčad gazi,
itt fekszik kitárt szárnnyal raja a madaraknak...
glave su im topivom belom sačmom pogođene...
Ott a fogoly tojása habbá verődött, benne
ukočeno, raširenih krila i jata ptica okolo leže...
piciny vércsöpp a csirke, úszik a végtelenbe.
Od jaje jarebice pena je ostala,unutra
S ez volt a búza, -- édes új kenyér, kalács, zsömle,
već oživelo pile, sićušna kap krvi, u eteru luta.
szájhoz nem érve visszafordult az anyaföldbe.
Pšenica je bila - sladak, nov hleb, kolač, kifla,
S mégis: amiket a szív s ész gyönyörűn eregettek,
ne dotaknuvši usta u zemlju se vratila.
ábrándok, tervek sárba lesújtva nem lehetnek!
Ipak: šta su um i srce bezbrižno stvarali,
Áll az ember a tájban, vassá mered a lába,
nade, snovi ne mogu biti u blatu presani!
fönséges fejét a bánat, bitangság fölé vágja --
Usred rita stoji čovek, noga mu se u gvožđe pretvara,
s látja: az újabb harcok zöld arénája megnyílt,
uzvišenu glavu iznad tuge, nepoštenje stavlja -
mellébe levegőt vesz, tartja -- egeket zendít.
i vidi: otvorile su se zelene arene
novih borbi, udiše svež zrak - neba pokreće.