Felismerted, egy szobát hordozol magadban,

Prepoznao si, sobu tegliš u sebi,

ahogy az éjszakai csendben fülelsz, felülsz,

kako u noćnoj tišini osluškuješ, dižeš se

s hallod, járkál valaki benned. Egyre beljebb jut,

i čuješ, neko u tebi korača. Sve dublje stiže,

siet. Ijedten látod, a kis falitükör, a tied

žuri. Preplašeno vidiš, malo zidno ogledalo,

szinte verdes, csaknem elrepül. Megérted,

tvoje je, gotovo te udara, odleti. Shvatio si,

csak a hétköznapi dolgokon keresztül

samo preko svakodnevnih stvari

juthatsz közelebb e szoba nem létező kilincséhez.

možeš stići do nepostojeće kvake te sobe.