Pillogó szemcsék, messzi napvilágok,

Treptajuća zrnca, daleka prostranstva,

kovakövek megnémult sercegése.

nemo prštanje belutaka.

Hozzászoktunk hamar,

Ubrzo smo naučili

hogy olykor fönnakad már,

da katkad već zapinje to

amit felétek földobálunk.

što prema vama bacali.

Jó volna szabadulni

Bilo bi dobro osloboditi se

gyötrelmeinktől is, miket

i od naših previranja koje

akaratunk izzása éget.

naša volja prži.

Az összeállt salak, baljós, hideg madár,

Taloženi mulj, zlokobna, hladna ptica

nem semmisül meg,

se ne upropaštava

jön velünk.

s nama korača.

Utazunk szakadatlanul

U privlačnim silama galaksija

vonzások csillagrendszerében,

bez prestanka putujemo,

idegünk és eszünk között

ipak između naših nerava i umova

az éhes ismeretlen

sve više raste

mégis mindegyre nő.

gladna nepoznanica.

Csak mi tudunk a szeretet

Samo mi znamo na krilima ljubavi

s a gondolat két szárnyán felszökellni,

i misli skakutati,

csak mi tudunk a végtelen időből

samo mi znamo iz bezgraničnog vremena

– ha kell, siettetve a törvényt –,

– ako treba i požurivajući zakonitosti –

a véges térbe visszahullani.

u ograničen prostor pasti.