Kövön fekszel, vagy köpenyen.
Na kamenu ležiš ili ogrtaču.
Elhagyatottságod
Klanica-dvorište obdan
vágóhíd-udvar nappala.
tvoje napuštenosti.
Idehulltál e keramit-lapok
Ovamo si pala u svetlost hale
csarnok-világosságába, nem jutsz ki innét,
ovih glaziranih cigli, odavde nema izlaza,
ez a legyőzetés csapdája vagy a győzelem
ovo je stupica nadvladanja ili
kivilágított éjszakája.
osvetlena noć pobede.
A lélegzeted ki-be zakatol,
Zveketa tvoj dah
mint hegynek föl vonat,
kao voz na uzbrdici,
nem rémülettel, állhatatosan.
ne zastrašeno, istrajno.
Csak szívd be, köpd ki,
Samo udahni, ispljuni,
nyeld el, nyeld el az oxigént,
progutaj, progutaj kiseonika,
nincs más, ez az egyetlen
nema druge, protiv ljage
szövetségesed a gyalázat ellen.
to ti je jedini saveznik.
Boltozódás, feltornyosulás.
Gomilanje, nastoženje.
Egy torony falai a robbanás előtt.
Zidovi jednog tornja pred eksplozijom.
Téglák, gerendák összekapaszkodása,
Skupljanje cigli, greda,
boltívek igyekezete
nastojanje svodova
szétszállni, együttmaradni.
za raspadom, opstankom.
Akarat. A fájdalom akarata.
Žudnja. Žudnja boli.
Átszúr, összekötöz, megcsusztat, fölemel.
Probode, sveže, prevari, uzdiže.
Rajtad áll, hogy romhalmaz leszel,
O tebi ovisi, bićeš li ruševina
vagy belefeszülsz a marakodásba,
ili se u zavadu upuštaš,
s étkéül hagyod magadat.
otavivši sebe za šićar.
Az övé vagy, tetőtől talpig a támadásé.
Njen si, od glave do pete izložena napadu.
Egy pillanatnyi dermedés.
Trenutačna ukočenost.
Mint egy jégkocka belsejében,
Kao u unutrašnjosti kocke leda
itt minden egynemű fehér.
ovde je sve jednorodno belo.
Áll-e melletted angyal?
Stoji li kraj tebe anđeo?
Itt senki sincs, csak ő. Nem ismered.
Ni tu nikog nema, samo ona. Ne poznaješ.
Anyagodban, leküzdhetetlen torlódásodban
U tvojoj materiji, u nesavladivom gomilanju
erőtlen és egyetlen ellenfeled.
ona ti je nekadar i jedini protivnik.
Most töri útját, reccsenti pilléreidet.
Sad kroči svoj put, slama tvoje stubove.
Hajítanád, de ellenállsz, de visszafognád,
Odbacila bi al se surotstaviš, al bi potisnula,
egy múlhatatlan egymásbanövés
gutljajem bi vratila u utrobu ribe
emésztő hal-gyomrába visszanyelnéd,
moćnog zajednosraslog neprolaza probaviti,
ahol te ő és ő te vagy.
gde si ti on i on ti.
Hol összekoccan, egymást átdobogja
Gde se dotiču, preglasavaju dva vremena
a két idő a mély-mély éjszakában,
u mrkloj-mrkloj noći
mely két életnek közös medre volt.
koja je zajedničko korito dva života bila.
De most kitör, most bőrödet levetné.
Al sad se probija, sad bi ti kožu skinula.
Egy buborék sötétjében lakó
Stanarka tame mehura
alattomos, felbőszült lázadó.
podla, razjarena buntovnica.
Miféle arca van? Fiú-e, lány-e?
Kakvo lice ima? Jel dečak, jel devojčica?
Csak súly, tolakodás, csak akarat.
Samo težina, stiska, samo volja.
S te mint drótok közt kifeszítve,
A ti kao među žicama razapeta,
s mintha csákányok alatt, csupa rom.
kao da si ispod krampova, tek ruševina.
Maradék fal, mi mást már nem akarhat,
Ostatak zida šta bi više želeo
csak megtöretni, elzuhanni.
no skrhati se, srušiti.
Madarak jönnek csapatostól.
U jatima dolaze ptice.
Felborzolt tollak, égő csőrök,
Nakostrešena perja, plamteći kljunovi,
tollak, tépések összevisszasága.
darmar perja, cepanja.
Füstös, fekete madarak
Čadžave, crne ptice
a földöntúli mennyezet fehérjén
na belini nadzemaljske tavanice
a tűrhetetlen villany-lángolásban
u nepodnošljivom električnom buktenju
fejedhez állnak, tollcsuhás,
uz tvoju glavu stanu, perjaste mantije,
sötét szerzetesek.
tamni kaluđeri.
Látod-e még ott lent a vödröket?
Vidiš li kofe tamo dole?
A táruló kemencék katlanát?
Kotao širećih pećnica?
Lehullasz-e sötét rostélyaikra,
Padaš li na tamne roštilje,
hagyod-e magadra csapódni
pustiš li da te samelje
a rettenet gyémántfényű fogazatát?
zubalo dijamantnog sjaja užasa?
Tolakodás és törtetés.
Stiska i probijanje.
Alagutak, barlangok, folyosók
Tuneli, brlozi, hodnici
állják útját, előrejut és visszahullik.
stoje joj na putu, krene i ponovo pada.
Lágy fejét préseli az élő kőzetekben.
Mekanu glavu u žive stene presa.
Az erőfeszítés végtelenében
U beskraju naprezanja
kötélhúzás megújuló rohamai, erő,
ponovni naleti zuluma, sila,
egyre újabb erő,
opet nove sile,
a fájdalom elképedéseiben
u zaprepaštenjima probada
harangot kondítani,
zazvoniti,
hegyet eltolni,
brdo pomaknuti,
városokat fölemelni,
gradove podići,
kitépni, kihajítani –
istrgnuti, izbaciti –
Képtelen méltóság,
Besmisleno dostojanstvo,
mint egy kivilágított keresztfán,
kao na osvetljenom raspeću,
minthogyha felfelé zuhanva,
kao da se u tvoje nepregledne
körodvaid végtelenében, Magasztalás.
kružne jame stropošta, Veličanje.
Az első perc. Ez itt. A test
Prvi tren. Ovaj ovde. Telo
az elszabadulónak súlyát érzi még.
još oseća težinu otcepljenog.
S lüktetni kezdenek a különvált idő
I počinju kucati prve sekunde
legelső másodpercei.
odvojenog vremena.
Mint lassú szárny leszáll
Poput sporog krila se spušta
az első pillantás az ismeretlen arcra.
nepoznato lice prvog treptaja.
Mint kagylóban dereng a hosszúkás test,
Kao da u školjci sviće izduženo telo
míg két tenyér fölfogja, megmutatja.
dok ga dva dlana prihvaća, pokaže.