Mark Szergejev irkutszki költőnek*
Marku Sergejevu pesniku iz Irkutska*
- Irkutszkban most kel a nap.
– Sunce u Irkutsku sad se diže.
Reggelihez ül a családom.
Porodica mi se doručkovati sprema.
Én meg itt... nemrég vacsoráztam.
A ja ovde... nedavno večerala.
- Az már majdnem a világvége!
– Tamo je već skoro kraj sveta!
Tudod-e, Mark, hogy az apám is
Mark, znaš li da je i moj otac
járt pedig ott... a ti Bajkálotokban
bio tamo... u vašem Bajkalu
mosta, szegény, a zsebkendőjét...
prao, siromah, svoju maramicu...
Szél nem sodorhat messzebb madarat,
Vetar ne može pticu na veću udaljenost baciti
mint embert a történelem.
no što istorija čoveka.
- Magam is: ukrajnai volnék.
– I ja sam: Ukrajinac.
Ott születtem.
Tamo se rodio.
Emberségre apám ott oktatott.
Na ljudskost otac me učio.
Ott élt nagyapám... Sokat emlegették,
Tamo mi je ded živeo... često ga spomenuli,
mint jó embert, mint jó orvost, mint aki
kao dobrog čoveka, dobrog lekara, kao nekog
segít mindenkin. Nem ismertem én már.
ko svakome pomaže. Nisam ga poznavao.
Kivitték, még tizennégyben, a frontra...
Još četrnajste na front ga odneli...
- Vörös szakálla volt...
– Imao je riđu bradu...
- Honnan tudod?
– Otkud znaš?
- Szakálla? és vörös?
– Bradu? i riđu?
- Mint afféle hitetartó zsidónak.
– Kao Jevrej ko se vere drži.
- És katonaorvos lett? Przemyśl alatt?
– I postao vojni lekar? Ispod Przemisla?
- Alighanem Przemyśl alatt is.
– Verovatno i ispod Przemisla.
*
*
A háború, a háború
Rat, rat je izbacio
kiverte az apám kezéből
iz ruku mog oca
Homéroszt és Cicerót.
Homera i Cicerona.
Lábába golyó harapott.
Nogu metak ugrizao.
Hevert a halottak között,
Među mrtvima je ležao,
idegen mezőn,
na stranoj njivi,
Przemysl alatt.
ispod Przemisla.
Magáhoztért. Sötétedett.
Osvestio se. Smrkavalo se.
(El-elcsuklott a folytatásnál mindig.)
(U nastavku glas mu uvek zastade).
Jöttek az orosz szanitécek.
Ruski bolničari došli.
Jöttek lézengő katonák.
Vojnici besciljno hodali.
Vízért tátogtam. Egyik észrevett.
Vodu priželjkivao. Jedan me primetio.
Káromkodott, és belémvágta
Psovao je i bajonetom me
bajonétját. Kijött a hátamon.
probio. Na leđima izašao.
Még mozogtam. Fölkapta újra.
Još sam se micao. Ponovo podigao.
Akkor egy szálas katonaorvos
Tad jedan suvonjav vojni lekar
odaugrott, és félrelökte.
priskočio i odgurnuo ga.
Nem felejtem: vörös szakálla volt.
Ne zaboravljam: riđu bradu imao.
Neki köszönhetem, hogy élek.
Njemu se mogu zahvaliti da živim.
*
*
Fölfektették parasztszekérre
Na seljačka kola su ga stavili.
Valahányszor zökkent a szekér
Kad god su kola na krivudavim
a csámpás dűlőutakon,
poljskim putevima zatresla,
a száján vér bugyogott.
preko usta mu krv šiknula.
Mégis elért Szibériába.
Ipak je stigao u Sibir.
Hét vad év után mégis hazaért.
Nakon sedam divljih godina pak se vratio.
Idők jártával két gyerek
S vremenom od njega tu priču
únszolta a történetért:
dva deteta tražili:
- Mégegyszer, onnan,
– Još jednom, od tamo,
mikor odaugrott...
kad je priskočio...
*
*
Csöndesen élt közöttünk
Legendarni Riđoradi
az a legendás Rőtszakállú.
među njima tiho živeo.
És harminc évvel később testet öltött.
I trideset godina kasnije se utelovio.
Egyszer a bombát söpörte félre
Jednom iznad naše kuće
házunk fölül,
bombu odbacio,
máskor garázda részeget
drugi put iz naše sobe
tuszkolt ki a szobánkból,
razuzdanog pijanca isterao,
szögletes, lila kenyérrel kínált.
uglast, lila hleb nudio.
Arcát és rangját váltogatta -
Lice i položaj menjao –
tudtuk azért, hogy ő, hogy ő az:
ali znali smo da je on, da je on taj:
a Rőtszakállú.
Riđobradi.
*
*
Apám halott.
Otac mi je mrtav.
Halott, Mark, a te nagyapád is.
Mark, i tvoj ded je mrtav.
Megkímélte a háború -
Poštedio ga je rat –
végzett vele a spanyoljárvány.
dokrajčila španska groznica.
Már nem tudunk utánajárni semminek.
Sad već ne možemo ništa utvrditi.
Némák az egykori tanúk.
Nemi su negdašnji svedoci.
Ülünk. Mi is csak hallgatunk.
Sedimo. I samo šutimo.
Kívül és fölül a Barátság
Izvan i iznad bakrenozvečećih
rézcsattogású szólamain.
fraza Prijateljstva.
1967
1967
*Mark Davidovics Szergejev [Марк Давидович Сергеев](1926-1997) szovjetorosz költő, műfordító, író, kritikus.
*Mark Davidovič Sergejev [Марк Давидович Сергеев](1926-1997) ruski pesnik, prevodilac, pisac, kritičar.