Lányom az erkélyen állt,

Kćerka mi je na balkonu stajala

Mint egy fa legmagasabb

Kao na najvišoj grani jednog

Ágán, és madár-alakú,

Drveta i glinenu sviraljku oblika ptice

Agyagsípot fújt. Bugyogott benne a víz,

Duvala. U njoj je voda klobučala,

Bugyogott belőle a dal.

Iz nje pesma se širila.

Néha megállt, és fülelni kezdett,

Katkad je stala, osluškivala

Hogy válaszolnak-e neki

Dal njoj ptice, koji kos

A rigók. Amikor egyikük

Odgovara. Kad jedan kos

Visszafütyült, a kivételes

Njoj zvižduk uzvrati, zbog izuzetnog

Események izgatott arckifejezésével

Događaja uzbuđenim izrazom lica

Fordult felém: „Még sohasem

Mi se obratila: „Još nikada

Beszélgettem a rigókkal!”

Nisam razgovarala sa pticama!“

Tudtam, hogy tényleg kivételes

Znao sam, dogodilo se stvarno

Dolog történt. Láttam, ahogy a dal

Nešto izuzetno. Video sam, kako nju

Indaként befutja, patakokként

Pesma poput vitice obavija, kao potok

Fut szét lábától. Egy rigótojás

Razlila se u njoj. Jedno jaje kosa

Keringett körülötte, és énekelt,

Je kružilo oko nje i pevalo

Mint bolygópályáján a Föld.

Kao Zemlja na svom putanju.

A lányom a víz dalát fújta, a földét,

Kćerka mi je pesmu vode, zemlje,

Saját szíve dalát. Még nem

Svoga srca svirala. Takvu pesmu

Hallottam ilyen rigódalt.

Kosa još nikad nisam čuo.

Egyszerre énekelt benne minden rigó,

U njoj je svaki kos istovremeno pevao.

Egyszerre énekelt benne minden:

U njoj je sve istovremeno pevao:

A feketerigó, a sárgarigó, az erdei

crni kos, drozd, kos šumski,

Rigó, a víz, a tűz, az agyag,

I voda i vatra i glina,

A bolygó és az ember.

Planeta i sam čovek.