Aki elment az elment, mondták gyermekkoromban az öregek.
Ko je otišao otišao je, govorili su starci u doba mog detinjstva.
S ez nem egészen így van.
I nije baš sasvim tako.
Láttam, hogy asszonyok keltek útra hajnalban, vasalt széles szoknyákban,
Video sam da su žene zorom u ispeglanim širokim suknjama,
magassarkú, bársonyfekete cipőben
baršunastocrnim cipelama sa štiklama na put krenule
és néhány férfi is átlépte küszöbünket, valamennyien ébren voltunk,
i nekoliko muškaraca prekoračio prag naše kuće, svi smo budni bili,
a búcsúzó még egyszer felénkfordult,
onaj ko se opraštao još jednom se prema nama okrenuo,
szelíden intett s hátán a batyuval elindult a nap felé,
blago mahnuo i s bošćom na leđima prema suncu krenuo,
ami a határszéli fák koronájában üldögélt.
što je u krošnjama pograničnih drveća čučao.
Aki elment, az elment, mondta az anyám, sohse keseregjetek a kósza lélek után.
Ko je otišao otišao je, rekla ja moja mama, nikad nemojte za skitničkom dušom jadati.
Aki elment, az elment, mondtam én is, de ugyanakkor mélységesen éreztem,
Ko je otišao otišao je, rekao sam i ja, al istovremeno u dubini duše osećao,
aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.
ko je jednom kod nas bio, taj nikad nije u potpunosti otišao.
Emlékszem rá: az előbb még ott énekelt az öreg szalmaszéken
Sećam se: nedavno je još na staroj stolici od slame pevao
és a szék itt maradt.
i ostala stolica.
Emlékszem rá: melyik tányérból kanalazta ki a levesét
Sećam se: iz kog tanjura vadio kašikom juhu
és a tányér itt maradt.
i ostao tanjur.
Emlékszem rá: ahogy az eresz alatt bóbiskolt, pipázott,
Sećam se: kako je ispod oluka dremao, lulu pušio,
köhögésével felébresztette az alvó kutyát, kiköpött a földre,
kašljanjem budio zaspalog psa, na zemlju pljunuo,
ekkor hangyák jöttek elő valahonnan
tad su odnekud mravi došli
és az eresz itt maradt, az álmos kutya s a falánk hangyák is itt maradtak.
i ostao oluk, pospan pas i poždrljivi mravi su ostali.
A búcsúzó menyecske ránevetett az apámra:
Mlada koja se opraštala nasmešila se na mog oca:
és az apám itt maradt.
i ostao moj otac.
A búcsúzó legény ránevetett az anyámra:
Mladić koji se opraštao nesmešio se na moju majku:
és az anyám itt maradt.
i ostala moja majka.
Aki szeretett engem, távozása előtt megcirógatta az arcom:
Ko me je stvarno voleo, pre odlaska mi je pogladio lice:
és én itt maradtam.
i ja sam ostao.
Aki elment az elment mondták gyermekkoromban az öregek.
Ko je otišao otišao je, govorili su starci u doba mog detinjstva.
S ez egyáltalában nem igaz.
I to uopšte nije istina.
Sokan elmentek már tőlem, de senki sem tudott igazán a faképnél hagyni.
Mnogi su več otišli od mene, ali uistinu niko me nije mogao napustiti.
Úgy állok itt, mint akinek senkije nincsen
Tako tu stojim kao neko ko nikoga nema
és van egy kosaram, amiben mindenki benne van.
i imam jednu korpu u kojoj su svi smešteni.