a fák levelein üldögélek

na listovima krošnji sedim

fekete rózsa gomblyukamban

u rupici za dugme sa crnom ružom

izzása melegít

njena usijanost me greje

nyelvem pirosra kékre festem

jezik crveno plavo bojim

s hogy mozogni lusták combjaim

i jer su mi butine tranjave da se miču

fészkül éjjeli madarak kivájták

noćne ptice u gnezdo izdubile

a gázszámlák a zálogcédulákkal vándorló

računi za gas sa kvitama zalagaone kotrljajuća

ágynemű

posteljina je

TIÉD

TVOJA

hát ne feledd befizetni

pa ne zaboravi uplatiti

kiváltani

iskupiti

s a kék bőrönd is ami a kórházban maradt

i plav kovčeg što je u bolnici ostao

az ég itt mintha vasból volna és rézből

ovde je nebo kao da je od gvožđa i bakra

öblös mélye időnként felfénylik

obla dubina katkad zasvetli

aztán elsötétül

zatim se zatamni

volt idő egykor hogy falánkak voltunk

dešavalo se da smo pohlepni bili

te meg én

ti i ja

most már levegő ujjakkal testembe szőttelek

sad sam te već prozračnim prstima u telo mi utkala

a növényektől letarolt földben

u zemlji od biljaka opustošene

jaj milyen ének

jao kava pesma

összezúz

zdrobi me

láthatatlan hangjegyek

nevidljivi muzički znaci

üres kottalapok közé

među prazne listove nota

emel

dižu