Valahol felém fordítottad az arcod

Negde si ti lice prema meni okrenula

és a távolság összezárt minket.

i spojila nas je daljina.

Ezek a nyomorult szürke napok,

Ovi ubogi sivi dani,

szürke napokba préselt éhezések és szomjazások,

u sive dane utisnuta gladovanja i žeđi,

kéz botorkálása üres poharakon, falattalan késeken,

lutanje ruke na praznim čašama, golim oštricama,

láb reménytelen kóborlása piszkos küszöbök között

beznadežna skitanja među prljavim pragovima

mi mást jelenthetne: a távolság összezárt minket,

šta bi drugo mogli značiti: spojila nas je daljina,

valahol a tekinteted követ már,

negde već me tvoj pogled prati

hogy állati nyomorúságomban öled megvigasztaljon,

da u svojoj zverskoj bedi tvoje krilo me teši

hogy testnyilasaid kábulatában és szemed

da u omami otvora tvoga tela i vatri

fényszórótüzében

reflektora tvojih očiju

éljek!

živim!

éljek!!

živim!!

éljek!!!

živim!!!