„Tőled távolabb-e?

„Zar dalje od tebe?

Hozzád közelebb-e?

Zar bliže tebi?

Tőled se, hozzád se.

Od, do ne postoji.

Távol se, közel se.”

Ni dalje, ni bliže.“

*

*

Már nemsokára betakarhatod

Svojim rukama pokrivaš

két tenyereddel arcom, oly sovány lett.

moje lice, tako je svelo.

Érintheted minden csontját külön:

Svaku kost posebno možeš taknuti:

e húsalatti vallomásokat;

te ispovesti ispod mišića;

de ha nézed, szemed úgy fáj majd, mintha

ali gledajući ih, oči će te zaboleti,

szúrós köveken lépkednél mezítláb.

kao da na oštrom kamenju bosa hodaš.

Ne nézd hát; inkább hosszú ujjaiddal

Pa ne gledaj; rađe obavij me

borítsd körül, takard el. Inkább

svojim dugim prstima. Rađe

a hideg decemberi levegőbe tördelt

gledaj polomljene komade toga sveta

dirib-darab világot nézd, ahol

u hladnom, decembarskom zraku, gde

egyszerre megpillantasz valamit,

odjednom ugledavši neku sitnicu,

magadra ismersz s felkiáltasz: ezt!

prepoznaješ sebe i povičeš:

hogy ezt akarod mondani nekem –

to! da, to si mi hteo kazati –

Akkor légy majd fegyelmezett: a perc

Tada budi sabrana: razuzdanost

vadságát villanyoztasd el magadba.

trenutka neutraliziraj sama.

Emeld meg szépen állam egy kevéssé,

Nežno mi podigni bradu,

s okos, gyengéd, áttetsző mozdulattal

laganim, jedva primetnim pokretom

fordítsd fejemet arra és ereszd el.

okreni mi glavu i pusti.

Többé látnod se kell. Csak épp

Više ne trebaš ni videti.

emlékezni majd; merre

Tek sećati se; gde i šta

nézett és mit nézett a nem-múlás

je gledao na hladnom postolju

hideg talapzatán egy arc,

neprolaza jedno lice

mely aztán éppenoly hideg lett.

što je isto tako hladno postalo.

*

*

Egyre jobban belemosódsz az át –

Sve više i više se utapaš u ne-

törhetetlenbe; reménytelenséged

probojnost; tvoja beznadežnost

it visszhangzik bennem,

u meni odzvanja,

lüktetése szétzúz.

razbijaju me njeni otkucaji.

*

*

Megkondítod magad, mint egy teret,

Zazvoniš poput praznog prostora

melyben eltávolodhatom.

preko kojeg ću se udaljiti.

Látatlanul hagyom,

Zaslepljeno pustim

hogy körülvégy és az legyek, ahol

da me zaokružiš i da postanem deo

vagyok. Háttal megyek, csak az kerül

okoliša. Unatrag hodam, samo to me

elém, amit már elhagyok.

pretiče što za sobom ostavljam.

*

*

Megritkulsz. Távolságaid

Proređuješ se. Tvoje daljine

elszédülnek s nem nyernek vissza többé.

se onesvešćuju i ne nalaze put.

Létezésed szélcsendje voltál.

Vlastita tišina si bila.

Belenged tűntödet.

I optočiš svoj nesanak.

*

*

Körbekönyöklik az asztalt.

Drugi prilaze stolu.

Madonna-hajjal

S kosom Madone

arcod mint gyufaláng lobog

lice ti u tuđem dimu poput

idegen füstben.

plamička šibice bukti.

A dérzöld fűre

Na injem posutu travu

gondolok én is: hajnali

mislim i ja: jutarnji

ablak a szívnek

prozor srca

minden rosszra.

na svako zlo.

*

*

Te már fuldoklasz bennem, aki még

Već se daviš u meni koji sam

tér voltam nélküled, tér, önmagányi.

prostran bio bez tebe, svojeliki prostor.

Most már csak a tiéd: a te

Sada je isključivo tvoje:

fuldoklásod lélegzete.

roptanje tvoga davljenja.

*

*

Most átmégy a sötét szobán: vigyázol,

Sad prelaziš preko tame sobe:

beléjük ne botolj; lépteidet

paziš da se ne spotakneš; korake

oly apró részekre osztják, hogy az már

raščlanjuješ, to više

nem is te vagy, inkább a puszta mozgás.

nisi ti, to je tek sušto kretanje.

Mikor elmentél tőlük, mintha egy

Kad si sve napustila kao da

hullám gerincén hagytad volna őket,

si ih na vrhu talasa ostavila,

egy hullámén, mely egy mozdulatodra

na talasu koji na jedan tvoj mig

– hogy becsuktad magad mögött az ajtót –

– kad si zatvorila za sobom vrata –

utánad lendült s kifutott alóluk.

za tobom krene iskliznuvši ispod njih.

Te nem tudod, hogy ők azóta is

Ti ne znaš, da oni od tada

mint nád- s fa-törmelékek, az üres

kao ostaci drveta i šaša

levegőbe feltolódva is e

nagomilani u prazan zrak

hullám ívét őrzik; ezért te csak

čuvaju luk tog vala; zato tek

végtagokat láthatsz lent, és könyöklő

udove im vidiš i na lakat

törzset-fejet egy kicsit magasabban.

naslonjenu glavu nešo više.

Most már persze szögletesebbek is,

Sad su već naravno izbrazdani

szárazabbak is; s mert azóta a

i suvi; jer od onda svetlost

fény mindig ugyanazon az egy

ih uvek preko jednog te istog

ablakon át érte őket: nekik már

prozora zrači: njima to više

nem fény többé. Egy érkezés kellett nekik,

nije svetlost. Jedan dolazak im je

érkezésed, hogy fellobbanjanak,

trebao, tvoj dolazak, da planu

mint egy óriás száj szívására a

kao ugarak kad ogromne usne ožive:

parázs-végek: de te annyira másnak

ali ti si toliko drugačije

képzelted el magadban tüzüket,

zamislila njihov sjaj, toliko

annyira csak magad akarnád tőlük,

si samu sebe želela od njih

– azt, akiről te is tudod, hogy nem vagy –,

– onu, za koju i ti znaš da nisi –

hogy neked ők sápadt, közönyös arcok.

da su ti oni tek bleda, ravnodušna lica.

Hát ők azok, akikhez visszajöttél?

Zar su oni, kojima si se vratila?

nekik vagy ennyi csak? vagy ennyi vagy csak?

Njima si tek tolika? Ili si zbilja tolika?

Aztán csak lépkedsz rajtuk át a padlón,

Zatim nehajno prelaziš preko njih,

vigasztalanul illesztgeted a

neutešno prilagođavaš ih,

lábak, törzsek és arcok sokszögét

višekutnike nogu, tela, lica

kitölthetetlen köreidbe.

svojim beskonačnim krugovima.

*

*

„Ki szedi össze váltott lovait,

„Ko će joj skupiti umorne ate,

ha elhulltak, ki veszi a nyakába?

ako izginu, ko će primiti nju?

ki teszi meg még egyszer az utat

Ko će preći još jednom isti put

értük, visszafelé, hiába?

zbog njih, nazad, uzalud?

Kardél-nyargalásod két oldalán

S obe strane sečiva tvoje sudbine,

még kettészelve is az állatok

čak i prepolovljeno, životinje tebi prilagođenim

hozzád lassult múlásukkal bevárják,

polaganim nesajanjem čekaju

amíg kidől utolsó hátasod:

da ti i zadnji at premine:

ma még, nem deszka-földes-álruhásan,

danas još ne u lažnom odelu od dasaka i zemlje

visszanézhetnél e hűlő vetésre –

mogla bi pogledom preći oranicu,

hogy zokogás kockázzon koponyádban,

nek’ jecaj šara u tvojoj lobanji,

kopogjon tört szemük dióverése.”

nek’ zveči orah mutnih očiju.“