Szeretlek. Tőlem el ne várd
Volim te. Nemoj od mene očekivati
szokott módját a széptevésnek,
uobičajen način ašikovanja,
téged aláznának meg a
tebe bi ponizili u priglupa
bókká butított esküvések,
laskanja završene zakletve,
mért mondjam: csodaszép a szád,
što bi rekao: usne su ti krasne,
mikor csak oly szép, mint az átlag,
kad su obične kao i kod drugih,
te is tudod: az úgyse vagy,
i ti znaš: ionako nisi ta
akinek vágyra gyúlva látlak.
koju u zanosu vidim.
Egérfogáshoz épp elég
Za hvatanje miša dovoljno je
egy csöpp szalonna - macska sem kell,
i komadić slanine – ne treba ni mačke,
cincogó lányokat szokás
otrcanim frazama obmanuti
lábról levenni közhelyekkel,
brbljave šiparice mogu,
az ő receptjük ismerős:
recept je poznat:
célzás ruhára, hajra, gyengéd
po koja primedba na odelo, kosu, među
figyelmességek közt nehány
nežnim predusretljivostima po koja
jól időzített szemtelenség -
dobro tempirana drskost –
ez csapda csak s nem taktika,
stupica je to a ne taktika,
nem bámulat, de szánalom kél
prema žrtvi ne divljenje,
az áldozat iránt, kiért
tek sažaljenje se budi, prema kojoj
fölös hűhó a macskafortély,
lukavština mačke je suvišna graja,
mikor csak bársony bőrödért,
kad samo zbog tvoje baršunaste kože
s csodás ívű szádért dícsérlek:
i prekrasnog luka usana te celivam:
arcod ne fesse hálapír,
nek ti lice rumenilo smrti ne farba,
Inkább haragpiros önérzet.
rađe samosvest, jarkocrvena.
Tedd, hogy remek melled mögött
Dozvoli, da iza tvojih sjajnih grudi
bonyolult szívedig találjak,
do tvog zamršenog srca stignem,
s ha szíved méltónak ítél,
i ako me tvoje srce dostojnom smatra,
fizesse értem meg az árat,
neka moju cenu i plati,
nászunk legyen ellenfelek
neka naš pir bude
vívás utáni kézfogása,
rukovanje suparnika posle megdana,
egymás próbáját miután
nakon što smo međusobno
mindkettő emberül kiállta,
iskušenje ljudski podneli,
amikor már nem érdekes
kad više nije interesantno
ki nyert, vesztett, hol több a sebfolt,
ko je dobio, gubio, gde ima više ožiljaka,
kad samo jedna činjenica nadahnjuje:
amikor csak egy lelkesít:
ta borba je nama dostojna bila.
kettőnkhöz méltó küzdelem volt.
(1963)
(1963)