ideje felfedezni a hajnal derengésében

vreme je u naziranju zore talasanje tek

ébredő hangok hullámverését, megfejteni

probuđenih glasova otkriti, krik galebova,

sirályok sikolyát, a túlpart ívének üzenetét,...

poruku svoda druge obale, snagu

a szeretet szárazföldeket benépesítő erejét,

ovozemaljske ljubavi razjasniti,

kiismerni az óceánok emlőseinek emlékében

u sećanjima sisara okeana čuvane mape,

őrzött térképeket, amin minden sziget szerepel,

na kojima svako ostrvo se vidi, sa kojih

amikről virágok sodródnak a nyílt vízre.

na otvorene vode cveće se oslobađaju razaznati.

vreme je sa horizonta dospeli miris doma

ideje megérezni a látóhatár mögül érkező

ružmarina što Jezero i kut upadajućih

rozmaring otthonillatát, amit az esti égbe

zraka sunca u večernje nebo diže osetiti,

emel a Tó és a belé hulló nap fényszöge,

vreme je izračunati ritam poezije pojava

ideje kiszámítani a felhőjelenségek

oblaka koji o takvim lukama govore

költészetének ritmusát, amik olyan

u kojima do sada po našem verovanju

kikötőkről szólnak, ahol eddig azt hittük,

nije bilo mogućnosti usidriti.

lehorgonyozni nincs lehetőség.

vreme je bes reči užariti, jer

na krajnje bezobrazan način novost

ideje felszítani a szavak dühét, mert

stari i starost novi svet igra, naime

égbekiáltóan pimasz módon játszik

doćiće vreme kad ustanici u ime

újat a régi és régit az új világ, ugyanis

slobode ne nalaze svoj mir,

eljön az idő, amikor a szabadság

ne trpe više nadgrobni kamen,

nevében fölkeltek nem lelik nyugtukat,

što na njih odavanje počasti stavio.

nem tűrik tovább a sírkövet, amit

vreme je na suze, na izlivene

rájuk helyezett a tiszteletadás.

krvi, na laži i na smrt onih koji su

u nadi mira umrli odgovoriti,

ideje válaszolni a könnyekre, a kiömlő

jer njihova dela samo tad dobiju smisao

vérre, a hazugságokra, és felelni kell

kad saznamo, šta im je kratak

a béke reményében elhunytak haláláért,

život dao i njihova smrt će značaj

mert tetteik csak akkor nyernek értelmet,

našim vrednovanjem dobiti.

amikor megtudjuk, mit adott nekik

vreme je da u grobovima zvečeće

rövid életük, és haláluk azt fogja jelenti,

kosti na govor prisilimo, da palošina

amit arról megfogalmazunk.

vetra više sa bezimenim senkama

ne ratuje i pre no što evropski fijuk

ideje igaz beszédre kényszeríteni

na jug ode, nek svira o pojmu iz smrti

a sírokban csörgő csontokat, hogy a szél

utrnuto probuđenog: domovina!

pallosa ne hadakozzon tovább névtelen

presvlaku neba nek njegov glas prožima.

árnyakkal, és mielőtt délre vonul

az európai süvöltő, fuvolázza a halálból

zsibbadtan ébredő fogalmat: haza!

hangja szője át az égbolt kárpitját.